A találkozás és a barátság kezdete

Amikor közelebb értek láttam meg,hogy ők a Tokio Hotel tagjai.
Kikerekedtek a szemeim és még levegőt is elfelejtettem venni.
Oda értek elém lihegve,a mögöttem álló fa mögé bújtak.
Oda ért a sikító lány csapat,kétségbe esve néztek körül.
-Hova tüntek??-siránkoztak
-Arra mentek-mutattam 1 irányba a lány csapat ismét sikítva,rohant ki a parkból
Miután a sikítást már nem lehetett hallani,a fiúk elő másztak a fa mögül.
-Köszi-lihegtek még mindig
-Máskor is-mosolyogtam
-Hát remélem nem kell majd megint menekülnünk-mondta Bill
Elnevettem magam,a fiúk csak néztek rám
-ööö...Noémy vagyok-mutatkoztam be
-Nem Német vagy,ugye???-kérdezte Georg
-Nem,Magyar,ma érkeztem és máris mi történik velem? :)-mosolyogtam
-Hát akkor isten hozott hazánkban! :) -szólalt meg 1ször Gustav
-Igen,reméljük sokáig maradsz-kacsintott rám Tom
-Nyugodj meg,Tomcika,nyár végéig maradok :) -vigyorogtam rá
Mindenki elröhögte magát kivéve Tomot.Eszembe jutott,hogy ők nem nem a legjobb barátaim.
-Bocsi-pirultam el
-Mi bocsi?-kérdezte Bill
-Hát,eszembe jutott,hogy ti nem vagytok valami 5ezer éves barátaim.Ti vagytok Európa sztárai,de tök mind1 végülis ti is
emberek vagytok,úgyhogy:Nyugodj meg Tomcika!-nevettem és hátba vágtam
-Ilyet még 1 rajongónk se mondott-Bill
-Azt,hogy Tomcika?Hát nem csodálom-nevettem
-Am meg ki mondta h én fan vagyok??-kérdeztem
-Hát mivel nem támadtál le,hogy vesszen a TH gondoltuk,hogy fan vagy-Tom
-Vannak ilyenek??-kérdeztem meglepődve
-Vannak hát-Tom
-Am,nem,nem az ,azt,hogy mi is csak emberek vagyunk-mondta Bill
-Mindenki azt hiszi,hogy mi tökéletesek vagyunk,hogy tökéletes az életünk,de nem az,mi is emberek vagyunk.Nekünk is vannak
hibáink.-Bill
-Jól van,Billcica,jól van-nevettem
-Tomcika,Billcica????-kérdezte Georg
-Áááá megszoktam,msn-en van 1 csomó TH-s csaj és ők így hívják őket és én is muszály,hogy ezt mondjam,mert különben nem
értik meg.-nevettem és a többiek is elkezdtek nevetni
-Komyoly????-kérdezte a könnyeivel küzdködve Georg
-Jaja,komoly,ne tudd meg,hogy miről beszélnek és miről fantáziálnak-nevettem még mindig
-Nah miről???-kérdezte kiváncsian Tom
-Hát erről-arról-húztam az agyát
-Pl.:hogy milyen vagyok az ágyban,meg,hogy mekkora???-kérdezte Tom
-De nem csak rólad beszélnek,hanem a többikeről is!És amugy ilyeneket.-mondtam
-Nah-nyafogott Tom-most 2-öt zuhant az egom-Tom
-Jaj,kezdelek megsajnálni-gügyögtem Tomnak
Erre mindenki nevetett.
-Nah kinek kell fagyi????-kérdeztem
-Nekem-ordították 1szerre
-Akko gyerünk-nevettem
Oda mentünk:
-Kinek,mi kell???-kérdeztem
Mindenki elmondta a fagyisnak,hogy mit kér,utána sétálgattunk a parkban.
-És te hány éves vagy???-kérdezte Georg
-Tegnap volt a szülinapom.18 vagyok már kerek 1 napja!-mondtam
-Oohh,Boldog Szülinapot utólag is!-Gustav
-Köszi!-mosolyogtam
-18-gondolkodott Georg-Gustav is annyi és nemsokára Tom és Bill is az lesz-Georg
-Tudom-löktem meg és sikeresen fagyis lett az orra XD
-Hupsz!-nevettem
-Nah megálj!-nevetett és letörölte az orráról a fagyit és üldözőbe vett
-Áááááá!-sikítottam nevetve és futni kezdtem
-Ezek jól vannak???-kérdezte Tom
-Csak jól elvannak!-mondta szomorúan Gustav
-Baj van?-kérdezte Bill
-Nincs!Elmegyek,sétálok 1et-mondta még mindig szomorúan
-Oké!De biztos,hogy nincs semmi baj???-Bill
-Nincs,tényleg!-Gustav és elindult ki a parkból
-Szerinted mi a baja?-kérdezte Tom
-Nem tudom,még,de meg fogom tudni!-Bill elhatározva
Mi még mindig jól elvoltunk,Georg kergetett:
-Neh,rohanj már!Csak beszélni akarok!-lihegte futás közbe
-Persze,el is hiszem!-futottam tovább
-Nah de,tényleg!-mondta és megállt
-Oké!-álltam meg én is
-Most meg vagy!-kapott el
-Nah ez nem ér!Azt mondtad beszélni akarsz!-nyafogtam
-Igen beszélni!-mondta és a fagyit ami a kezében volt az arcomba nyomta és röhögve elrohant
Nem csináltam semmit,csak letöröltem a fejem és oda mentem az ámuldozó Billékhez.
-Öööö......nem adod vissza Georgnak??-kérdezte Tom
-De majd igen!:D -vigyorogtam ördögien
-Gustav hol van??-kérdeztem
-Azt mondta elmegy sétálni.-Bill
-Aha,nem keressük meg???-én
-És elmehetnénk valahova-Georg
-Oké! Nah akkor hajrá!-Tom
-Én nem lakok itt,de szerintem elég nagy Németország ahoz,hogy csak így kersegéljünk,mi lenne ha felhívnátok??-kérdeztem
-Jó ötlet-Bill és már hívta is Gustavot
-Szia!-Bill
---
-Hol vagy??-Bill
----
-Hát gondoltuk elmehetnénk valahova-Bill
----
-Még nem tudjuk,hogy hova,csak valahova,csak találunk valami jó helyet-Bill
----
-Oké!Akkor ott találkozunk!-Bill
---
-Szia!-Bill
-Nah hol van???-én
-Itt van nem messze 1 bolt és ott van-Bill
-Oké akkor menjünk!-Georg
Elindultunk a bolthoz,én az se tudtam merre kell menni de a fiúk tudták úgyhogy mentem utánuk.
-Ott van-láttam meg már messziről
Oda mentünk hozzá:
-Hello!Nah hol jártál?-Tom
Oda jött hozzám és 1 macit adott a kezembe.
-Ezt miért kaptam??-én meglepődve
-Tegnap volt a szülinapod,és mivel tegnap még nem ismertelek,ezért....-Gustav
-Köszönöm!-pusziltam meg
Gustav nagyon meglepődött és tiszta vörös lett miután Georg és Tom vigyorgó fejével találta magát szembe.
-Ööööö...nincs mit-mondta zavartan
Bill is nagyon vigyorgott és valamit oda súgott Tomnak.Aki ettől még jobban vigyorgott.
-Ööö....akkor hova is megyünk??-én
-Mozi???-Bill
-Oké!-eggyezett bele mindenki
Megkerestük a mozit,megvettük a jegyeket és bementünk.
Véletlenűl pont Gustav mellé kellet ülnöm.És véltlenűl pont horror filmet néztünk.
-Áááá-sikítottam fel 1 véres résznél és megfogtam Gustav kezét
Ő csak rá nézett a kezünkre utána rám.Én vörösen engedtem el a kezét.
Tovább néztük a filmet,amikor megilyedtem akkor inkább becsuktam a szemem.
Amikor vége lett a filmnek a srácok vigyorogva jöttek ki.
-Nah,ne vigyorogjatok-szóltam rájuk
-Most mért???Bill
-Tök jó volt amikor sikítoztál-Georg nevetve
-Georg,tudjuk,hogy nálad ez nagy szám,de nálam,ez megszokott-Tom tök komolyan
-Istenem!-forgattam meg a szemem
-Szólítottál??-Tom
-Nem,majd ha azt mondom,hogy: ó,egokirály jöjj le hozzánk,majd akkor-én
-Nah,folyamatosan csökken az önbizalmam!-nyafogott Tom
-Még így is marad a fél világnak!-én nevetve
-Ezt megkaptad!-nevetet mindenki
-Blöö-nyújtotta ki rám Tom a nyelvét
-Jaj,tiszta ovoda-én
-Nah,szóljatok már rá!-Tom
-Dehogy szólunk,olyan vicces!-Gustav
-Haha!!!!!!Nagyon-Tom sértödötten
-Nah,nehogy megsértödj!-mondtam neki
-Már késő!-indult el,felhúzott orral
Megforgatam a szemeim és utána mentem.
-Nah,Tom!-én
Semmi reakció.
-Tomcica!-simogattam meg az arcát
Nah,itt már elmosolyodott.:)
-Haragszol???-én boci szemekkel
-Nem-vigyorgott rám
Én is elmosolyodtam
-Nah gyere!-mentünk vissza a többiekhez
-Nah??-Georg
-Mi nah??-Tom
-Semmi!-Georg
-Oké!-Tom
Megcsörrent a telefonom.
-Hallo!-én
-Szia!-anyu
-Szia!-én
-Csak azért hívlak,mert ma találkoztam,tudod azzal a nővel akinek a lánya tud jegyet szerezni a Tokio Hotel koncertre.Nah és
mondta,hogy mostanában lesz koncertjük ott valahol.-anyu
-Köszi,hogy szóltál de már nem lényeges.-én
-Mert???-anyu
-Mert,most is itt állnak előttem és tök jól elvagyunk-mondtam mosolyogva
-Komolyan???Ennek örülök!-anyu
-Hát még én!-nevettem
-Nah megyek is,akkor jó szórakozást,Szia,puszi,szeretlek,hiányzol és azért vigyázz magadra!-anyu
-Oké,puszi,szia,jójó,nekem is hiányzol,én is szeretlek!-én(és mivel Németűl beszéltünk a srácok is értették)
-Ki volt az??A pasid??-Gustav
-Nem,nincs pasim,anyum volt az-én
-Aha!És miért hívott???-Gustav
-Csak kérdezte,hogy,hogy vagyok,meg ilyenek-én
-Aha,az jó-Gustav