Összejöttünk!!!!

Miután befejeztem a mondokámat és utána Bill szólalt meg:
-Hát figyelj,mostmár biztos,hogy tetszel neki,sőt szerelmes beléd.-Bill
-Jó,oké,de akkor is,csak úgy letámadott álmomba.-én
-Oké,nem volt túl okos,de ez azt bionyítja,hogy tényleg  nagyon tetszel neki.-Bill
-Lehet-sóhajtottam
-És vissza mész??-kérdezte
-Hát,itt aludnék ha nem baj-néztem rá boci szemekel
-Nem,nem baj,épp mondani akartam,hogy itt aludhatsz ha akarsz-Bill
-Oké,köszi-adtam neki egy puszit
-Nincs mit-mosolygott rám
Befeküdtünk az ágyba de én nem tudtam aludni.
-Bill!-én halkan
-Hmm??-Bill
-Alszol???-én
-Nem-Bill
-Csak azt akartam mondani,hogy bocsi,hogy felkeltettelek-én
-Nem baj,végűlis az én hibám,ha nem mondom,hogy vele leszel egy szobába akkor ez nem történik-Bill
-Bill nem a te hibád és amugy meg...
-Igen??-Bill
-Jól is esett,jó volt,de nem így,hogy nem is tudtam,hogy tetszem neki és csak így letámadott álmomba.-én
Bill elvigyorodott
-De jó volt nem??-Bill vigyorogva
-De-én ábrándozva
-Hát,holnap úgy is meg kell beszélnetek,úgyhogy majd kiderül,hogy mit akar,meg,hogy te mit akarsz-nézett rám Bill kérdően
-Én???Gustavot-pirultam el
-Na,ez a lényeg-Bill mosolyogva
-Köszönöm-néztem rá
-Ugyan-legyintett
-De mostmár aludjunk!-Bill és ásított egyett
-Oké!-ásítottam én is
Mostmár elég hamar elaludtam.Reggel amikor felkeltem a nap besütöt az ablakon.Felültem és körbe néztem.Bill még mindig aludt.
Ásítottam egyett és kiszáltam az ágyból.Kidugtam a fejem az ajtón Georg ott állt az ajtó előtt épp kopogni akart.
-Ööö..-nézett rám meglepődve
-Szia!!-mosolyogtam rá
-Szia!!Te mit csináltál Billnél??-kérdezte felemelt szemöldökkel
-Ne gondolj semmi olyanra,de úgy is fel kell keltened,kérdezd meg tőle,de én most megyek-én és elindultam a szobámba
Bekopogtam és vártam,hogy ajtót nyisson Gustav.Nemsokára nyílt is az ajtó.
-Szia!!-köszönt
-Szia!!-köszöntem neki fel sem nézve
Bementem és leültem az ágyra,Gustav meg mellém.
-Meg kéne beszélnünk-én
-Igen-Gustav és lehajtotta a fejét
-Akkor kezded vagy kezdjem én???-kérdeztem
-Kezdem én,végülis én támadtalak le!-Gustav
-Oké!-én
-Szóval én sajnálom,nem tudom,hogy te mit érzel,de azt tudom,hogy én mit érzek.Tetszel nekem,nagyon is,sőt a többiek szerint
szerelemes vagyok beléd.Én pedig azt tudom,hogyha a szerelem az,hogy amikor meglátlak a szívem úgy dobog,hogy attól
félek,hogy te is meghallod.A gyomromba pedig pillangók repkednek,a torkomban egy gomboc van és ha hozzám beszélsz vagy
puszit adsz akkor elpirulok.Akkor tényleg szerelmes vagyok beléd,amikor Georgal olyan jól elvoltál azt hittem,hogy
talán őt jobban bírod mint engem.Nagyon féltékeny voltam rá és tényleg sajnálom a tegnapit,nem akartalak letámadni csak nem
bírtam ki,hogy ne csókoljalak meg.-fejezte be Gustav a beszédét
-Oké!Akkor elmondom,hogy mit érzek.Tudod amikor tegnap felkeltem arra,hogy engem csókolsz akkor nem tudtam mit csináljak.
Végülis ellöktelek,de nagyon jó volt,nagyon jól esett.Csak letámadtál és nem tudtam,hogy mit érzel irántam.Én tudom,hogy
most ez hülyén fog hangzani,de én már akkor beléd szerettem amikor még nem is ismertelek.Én most is teljesen beléd vagyok
zúgva,de nem tudom,hogy te mit akarsz tőlem.-néztem rá
-Miért te mit akarsz tőlem??-kérdezte
-Én nem mit,hanem kit!-néztem a szemébe
-El se hiszem,hogy kimondtam,még soha nem mondtam ki ilyen nyíltan!-én meglepetten
-Én azt szeretném ha együtt lennénk.Hogyha a barátnőm lennél.-Gustav és teljesen mellém ült
-Én is ezt szeretném,itt már csak egy kérdés van,hogy mennyire gondolod komolyan??-én
-A lehető legkomolyabban!-nézett mélyen a szemembe
Utána a számra nézett és megint a szemembe.
-Gyönyörű szemed van!-nézte és utána újra a számra nézett
Lassan közeledni kezdett,amikor pár centire volt a szája az enyémtől,megállt,mintha azt várta volna,hogy most ellököm vagy
nem??De mivel nem löktem el,ezért az ajkait az enyémre tapasztotta.Lassan kinyitotta a száját és várta,hogy én is ezt tegyem.
Lassan én is résnyire nyitottam a szám és hagytam,hogy a nyelvét átdugja az én számba.Forró nyelvét az enyémhez dörzsölte.
Ettől az érzéstől kirázott a hideg.Csókja gyengéd volt de mégis tüzes és egyben szenvedélyes.Kifulladásig csókoltuk egymást.
Mikor már levegőt se kaptunk abba hagytuk.Gyorsan véve a levegőt néztük egymást.
-Jól csókolsz!-állapította meg Gustav
-Te se vagy semmi!-mosolyogtam rá
Ő is elmosolyogta magát és a szemembe nézet.
-Olyan...furcsa szemed van...Olyan.... különleges.Ha belenézek,elveszek bennük.Egyszerűen.....még soha nem láttam ilyen
gyönyörű szemeket.-Gustav
Én meg teljesen elpirultam.
-Köszönöm!-mondtam lehajtott fejjel és mosolyogva
-Ugyan,csak az igazság!-mosolygott rám és megfogta az állam és felemelte a fejem
Újra megcsókolt,most vadabb volt,de most is nagyon jó volt.A csókolozásunkat az ajtó nyitodása zavarta meg.
-Ööööö.....izé....bocsi!-csukta vissza az ajtót Bill
Mi csak nevettünk.
-Mi akkor most....-kezdtem
-Járunk.-mondta Gustav
Rámosolyogtam
-És a többieknek elmondjuk??-én
-Persze-mosolyogtt
-Amugy meg Bill már tudja!ÉS ahogy ismerem már a többiek is!-nézett rám vigyorogva
-Igen!-mosolyogtam
-Szeretem ha mosolyogsz!Így vagy a legszebb!-Gustav
Megint elpirultam.Minek mond nekem ilyeneket???
-Köszi!Azt a részt leszámítva,hogy szép vagyok!-mondtam
-Hát nem is vagy szép!A legszebb!-Gustav
-Nem is igaz!-én
-Dehogynem!-Gustav
-De....-én
-Nem,szép vagy és kész!-Gustav
-Szerintem mennünk kéne,valamiért bejött Bill!-mondtam zavartan
-Oké!Menjünk!-Gustav
-Át kéne öltözzek!-én
-Bemegyek a  fürdőbe!-én,hogy ne zavarjam ki Gustavot
Kész lettem és elindultunk.
Lementünk az ebédlőbe és a fiúk már ott ültek vigyorogva.
-Nah mi van???-én
-Semmi,semmi!-Georg vigyorogva
-Oké!-én furcsán nézzve
-Tudjátok mi jutott az eszembe???-Tom
-A midbe???-Gustav röhögve
-Haha nagyon vicces!!-Tom
-Nah szóval tudjátok??-Tom
-Nem!-Bill
-A karácsony!-Tom
-A karácsony-néztem rá
-Igen,és,hogy mennyire szeretem a habcsókot!-vigyorgott
Én Gustavra néztem és elkezdtünk röhögni.
-Tom!Nem kell kerülgetned a témát,tudjuk,hogy Bill elmondta,hogy látott minket csókolozni!-én
-Jó,oké tényleg elmondta,és akkor ti most jártok????-Georg
-Igen!-karolt át Gustav
-Ohh!!!-vigyorgott Tom
-Gratula!-Georg
-Milyen drakula??-Tom röhögve
-Hát ez hülye!!!-Georg
-Jó választás!-kacsintott Gustavra Tom
-Nem tudom mit mondjak!Hogy én is gratulálok vagy,hogy menjetek fel szobára?!-Bill röhögve
-Na,most viccet félre téve én is örülök,hogy összejöttetek!-Bill
-Köszi,én is!-mosolygott Gustav
-Na,jó oké,együnk!-Bill
Elkezdtünk reggelizni.Két falat között felnéztem és ők még mindig vigyorogtak.
-Most mi van???-én
-Semmi!-Georg
Én megforgattam a szemem.Hogy ezek milyen hülyék állandóan vigyorognak vagy röhögnek.XD
Nah mind1 én így szeretem ezeket a hülyéket.
-Itt vagy??-lengette meg a kezét előttem Bill
-Mi??...Jah,igen!-én felébredve az álmodozásból
-Hol jártál??-Georg
-Sehol,csak azon gondolkodtam,hogy mennyire hülyék vagytok!-én röhögve
-Hé!!!-srácok is nevetve
-Nah,én felmegyek!Pá!-én és elindultam fel
Felértem és lefeküdtem az ágyra.Becsuktam a szemem és az ipodom a fülembe raktam.
-Nem mész fel???-Tom
-Én??Minek???-Gustav
-Szerintem nem csak úgy ment fel!-Tom
-Lehet.....Én megyek!-ált fel az asztaltól Gustav
Én éppen Tokio Hotelt bömböltettem és teljesen bele éltem magam és én is énekeltem.
-Shrei!!-énekeltem és ekkor valaki megéritette a vállam
-Ááááááá-sikitottam
-Nah,azért nem kell tényleg ordítani!-nevetett Gustav
-Hülye!!-löktem meg
-Bocsi!!-nézett rám ártatlanúl
-Nem baj!-raktam el az ipodom
-Haragszol??-nézett rám boci szemekel
-Nem!-mosolyogtam rá
-És amugy jó a hangod!-Gustav
-Ááá nekem???Azt nem hiszem!-én
-De,tényleg jó!Nem hiszel nekem??Én már csak tudom,hiszen zenész vagyok!-Gustav
-Köszi!-vigyorogtam vörösen
-Nincs mit!-hajolt közelebb és szenvedélyesen megcsókolt
Nyelve hevesen járta be az egész számat.Kezeivel a derakamat karolta át,én pedig a nyaka köré fontam a kezeim.Egyik keze
elindult a hátamon.Becsuktam a szemem és élveztem a csókját.Végig simitotta a hátam,míg a másik kezével az államat fogta.
Mikor ajkaink elváltak kábultan néztem fel rá.
-Mi lenne ha elmennénk valahova??-Gustav
-Hova??-néztem rá értetlenűl
-Majd meglátod!-mosolygott rám édesen
-Oké!-én
-Na,akkor megyünk??-Gustav
-Most,máris???-én
-Igen,na menjünk!!-Gustav
-Jó vagyok így,ne öltözzek át??-én
-Nem,így is gyönyörű vagy!-Gustav és megfogta a kezem és maga után húzott
-Kösz!-mosolyogtam rá már a liftben
-Ne köszöngesd állandóan!-Gustav
-Akkor ne mondj olyat amit meg kell köszönni!-vágtam vissza
-Na,nem azért mondtam-ölelt át és meg akart csókolni
-Hmm..-fordítottam el a fejem
-Na, tényleg nem azért mondtam,ne durcáskodj!-nézett rám ázott kiskutya szemekel
-Oké!!-én
-De én...mi??-Gustav
-Oké!Tudom,hogy nem azért mondtad!-én
Gustav rám mosolygott és megpuszilt.
Leért a lift és kiszáltunk,kimentünk a hotel elé.
-Hölgyem!-nyitotta ki a kocsi ajtaját
-Köszönöm Uram!-hajoltam meg nevetve és beszáltam a kocsiba
-Hans!Az Alexander Straße-ra!-Gustav
-Már ott is vagyunk!-Hans és elindultunk
-Noémy!-Gustav
-Hmm??-néztem rá
-Semmi!-mosolyogott
-Na,mi van??-kérdeztem
-Tetszeni fog ahova megyünk!-Gustav
-Hova??-én
-Mindjárt meglátod!-Gustav
-Oké!!!-sóhajtottam
-Itt vagyunk!-szólt hátra Hans
-Kiszállás Hölgyem!-nyitotta ki az ajtót Gustav