A kétségbe esés

Mi??Semmi!!!-én és elengedtem Billt
-Aha,nekem ölelésnek tűnt és nem semminek!-Gustav
Bill kétségbe esve nézett rám.
-Csak beleakadt a nyakláncom a pólójába!-én,próbáltam menteni a menthetőt
-Aha és hogy??-Gustav
-Gustav,most féltékeny vagy??-én
-Én??Neeem!-Gustav
-Nem akarok beleszólni,de.....-Bill
-Ne is akarj!-Gustav ingerülten és eltűnt a tömegben
-Gustav!-én,de hiába,már nem hallhatta
-Most tényleg,ez most mi volt????-Tom
Billre néztem,ő csak kétségbe esve nézett rám.
-Mondtam,csak beleakadt a nyakláncom a pólójába!-én
-Nem tudom,hogy miért húzta fel ennyira magát Gustav!-Bill
-Én se!-én
-Nem kéne megkeresni,vagy valami??-Georg
-Hát nem tudom,szerintem ilyenkor nem lenne valami jó zargatni.Főleg,hogy most tiszta féltékeny,csak nem tudom,hogy miért?!Pont rám??Tudja,hogyha tudom,hogy az ő barátnője vagy akkor nem hajtok rád!-Bill
-Hát.......te is féltékeny lennél,még a legjobb barátodra is,ha azt látod,hogy ott ölelgeti a barátnőd!-Georg
-De nem ölelgettem!-Bill
-Jó tudom,de messziről nem ezt lehetett látni!-Georg
Bill csak sóhajtott egyett és rám nézett.
-És akkor most összevesztettek???És miattam??-Bill
-Nem tudom,hogy most mi volt ez a féltékenységi jelenet,de.......nem tudom!-én
-Figyi,szerintem menjünk haza,Gustavnak írunk egy smst,hogy azért tudja,hogy haza mentünk.És ha akar haza jön,ha nem akkor itt marad!-Bill
-Oké!-egyeztek bele a fiúk
-Noémy???-Georg
-Hát nem tudom.....-én
-Majd ha akar,haza jön!-Tom
-Oké!-sóhajtottam
Georg írt neki egy smst,hogy haza mentünk és ha akar akkor jöjjön utánunk.Vissza indultunk a hotelbe és miután megkérdezték,hogy ne jöjjenek-e át,hogy ott legyenek-e velem és én meg mondtam,hogy nem kell,mindeki vissza ment a szobájába.Elmentem a fürdőbe és felfrissültem.Pizsibe öltözve mentem vissza a szobába.Lefeküdtem az ágyra és bekapcsoltam a TV-t.Remélem nem lesz semmi baja Gustanak!Pár óra múlva elnyomott az álom.De egész éjjel nem aludtam többet 4 óránál.Mindig felkeltem,vagy rémálom miatt,vagy csak rossz érzésem volt.Reggel tök fáradtan keltem fel,Gustav sehol.Bevonultam a fürdőbe és tele engedtem vízzel a kádat.Beültem a kádba és becsuktam a szemem.Lebuktam a víz alá és amikor feljöttem,Gustavot pillantottam meg az ajtóban állva.
-Huh...megilyesztettél....baj van??-próbáltam a szemébe nézni,de nem ment,le volt hajtva a feje
-El kell valamit mondanom!-emelte fel a fejét és a szemembe nézett
Kíváncsian rá néztem és vártam.
-Tegnap,miután elmentem tőletek,a buli másik felébe kötöttem ki.Iszogatni kezdtem és csak arra emlékszem,hogy valakivel csókolozok.Aztán reggel a buli helyszínén keltem,egy szobába.Azt hiszem megcsaltalak.-hajtotta le a fejét
Én csak néztem rá és a könnyek már gyűltek a szemembe.
-És...és azt hiszem,hogy egy.....egy fiúval,reggel egy fiú mellet ébredtem,alsógatyába voltam és a srác is.-Gustav
Nem tudtam szóhoz jutni.Elkezdtem sírni,ennyire nem tudok boldoggá tenni egy fiút,hogy megcsal egy másik fiúval???Tudom,hogy ez az első komolyabb kapcsolatom,de ennyire béna nem lehetek!
-Ne....ne sírj!-Gustav
-Menj ki!-én sírva
-Én....-Gustav
-Kérlek menj ki!-én
Gustav lehajtotta a fejét és kiment a  fürdőből,én meg hangosan felzokogtam.Átöleltem a lábam és úgy ültem fél óráig a kádba.Már hideg volt a víz,ezért kiszáltam a kádból.Megtörölköztem és felöltöztem.Sóhajtottam egyett és belenéztem a tükörbe.Hát most mit mondjak??Nem néztem ki jól,a szemeim tiszta vörösek voltak.A hajam még mindig vizes volt.Megtöröltem törölközövel,most nem volt kedvem szárítani.Sőt semmihez nem volt kedvem.Lassan kinyitottam az ajtót és az ajtóhoz mentem.Kinyitottam és megfordúltam,Gustav az ágyon ült,az arcát a tenyerébe temette.Becsuktam az ajtót és bekopogtam Billhez.Nyílt is az ajtó,én meg sírva Bill nyakába borultam.
-Mi a baj??-kérdezte Bill és behúzott a szobába ahol Tom és Georg ült az ágyon
-Gustav haza jött-én már az ágyon ülve
-És???-Tom
-Megcsalt!-én
-Mi???-akadt ki Bill
-Egy fiúval!-én
-Mi???-kerekedett ki Georg szeme
-Azt mondta,hogy tegnap miután elment tőlünk,inni kezdett és,hogy csókolozott valakivel.És reggel egy szobába ébredt,egy szál boxerbe és mellete egy fiú feküdt ugyan úgy!-megint sírni kedtem
-Íííí!!!-húzta el a száját Tom
-Ennyire béna vagyok???Nem tudok boldoggá tenni egy fiút!Inkább egy fiúval......fekszik le,még ő is jobban kielégíti!-én
-Ne mondj hülyeségeket!-Bill
-Nyugodj meg!-simogatta a hátam Tom
Ki hinné???Hogy ha baj van Tomra lehet számítani!Nem olyan,mint azt sokan hiszik.
-Átmegyek,megnézem Gustavot!-Bill
-Én is!-Tom
-Én maradok!-Georg
-Köszönöm!-néztem rá hálásan,miután Tom meg Bill átment Gustavhoz
-Ugyan!-legyintett és átölelt
Ez annyira jól esett.A fejemet a mellkasába fúrtam és átkaroltam a derekát.Újra sírni kezdtem,egy életre elegem van már a sírásból.
-Ne sírj!Egy fiú sem érdemli meg,hogy sírj,főleg nem Gustav.A barátom,de azért mégis tiszta izé,hogy ezt csinálta!-Georg
-Hát,ha őt jobban kielégíti egy fiú,mint én,akkor megértem!-én
Georg eltolt egy kicsit magától,hogy a szemembe tudjon nézni.
-Ne mondj hülyeségeket!Nem tudja Gustav,hogy mit veszített!-nézett mélyen a szemembe és lassan megcsókolt
Ezzel nagyon meglepett,mert én mindig is bátyként tekintettem rá.De,nagyon jól csókolt.Egy örökkévalóságnak tűnt,de nem lehetett több egy percnél.
-Georg....-néztem a szemébe
-Cccsssss!Ne mondj semmit,inkább aludj!-fektetett az ágyra
Nem volt ellenemre az ötlet,nagyon fáradt voltam.Becsuktam a szemem,Georg nyakig betakart és egy puszit nyomott a számra.Olyan jó meleg volt a takaró alatt,szinte rögtön elaludtam.Georg leült a közelben lévő fotelbe és onnan nézte,hogy alszok.Mikor felkeltem reggel volt.Gustav feküdt mellettem és a keze a derekamon volt.Hogy kerültem ide??Mi van most???Nem értettem semmit.A másik oldalamra néztem és ott egy ismeretlen srác feküdt.A keze Gustav kezén volt.Meglökdöstem a srácot és rögtön ki is nyitotta a szemét.Átmászott rajtam és Gustavra feküdt,értetlenűl néztem rá.A srác lehajolt és megcsókolta Gustavot.Én csak leesett állal néztem,hogy mit csinál.Gustav is kinyitotta a szemét és átkarolta a srác testét.A srác lehúzta Gustavról az alsógatyát és Gustav is megszabadította a srácot a fölösleges ruha darabtól.Simogatni kezték egymást,csókolgatni,kényeztetni.Könnyes lett a szemem,azt hittem ott helybe elsírom magam,hát elég közel voltam hozzá.Nem tudtam parancsolni az érzéseimnek,egy engedetlen könnycsepp gördült végig az arcomon.Nem tudtam mit csinálni,nem tudtam mozdulni.Végig kellett néznem,hogy elégítik ki egymást.Azt a könnycseppet,még több követte.Már nem akartam vissza tartani a könnyeim.Hagytam,hagy follyanak.
-Noémy!Noémy!-rázogatott valaki finoman
Kinyitottam a szemem és meg tudtam állapítani,hogy este van,mert mindenhol sötét volt.Nem nagyon láttam,nagyon sötét volt,de aki felkeltett,őt láttam.Georg volt az,az ágy mellett térdelt,az arca egész közel az én arcomhoz.
-Jól vagy??Álmodban sírtál!-Georg
Álmodtam??Pedig olyan élethű volt minden.Sírtam álmomban??Csak most vettem észre,hogy tiszta könnyes az arcom.
-Jól vagy???-kérdezte újra
Nem mondtam semmit csak megöleltem.Miután megnyugodtam,Georg hátra döntött az ágyon és puszilgatni kezdte az arcom,ami eddig könnyekben ázott.Egyik kezét az arcomra rakta,a másikat a csípőmön pihentette.Lassan lecsókolta az össze könnycseppet az arcomról.Új érzés kerített hatalmába,eddig még soha nem ért így hozzám Georg.Lassan eltávolodott tőlem,gondolom nem akart kapkodni,nem akart nyomulni.Ezért hálás is voltam,hogy nem akart kihasználni,ilyen gyenge pillanatban.Még mindig könnyes szemmel néztem fel rá,mivel eddig rajtam feküdt,most a karjaival támaszkodott fölöttem.Lassan lehajolt és egy pici puszit nyomott a számra és mellém dőlt.Az oldalán feküdt és a hajamal játszott.Most mi van velem???Gustavot még mindig szeretem,igaz dühös vagyok rá,de akkor is szeretem.Georgal mindig is jól elvoltam,sok bennünk a közös és jókat lehet vele beszélni.Kezd egyre jobban tetszeni.Nem tudom kit választanék,ha arra kerülne a sor.
-Mit álmodtál???-kérdezte Georg hirtelen
Elmeséltem neki a srácos álmomat,amiben Gustaval van együtt és,hogy végig kellett néznem az egészet.Georg együtt érzően átölelt és a nyakamba fúrta a fejét.Csikizett ahogy vette a levegőt.
-Hány óra van??-én
-Hmmm...-megnézte a telefonon az időt
-Fél egy!-Georg
-Eddig fennt voltál??-én
-Nem,elaludtam a fotelban!-mosolygott
-És arra keltem fel,hogy sírsz.-Georg
-Bocsi,hogy felkeltettelek!-én
-Ugyan,nem baj,így jobb is!-Georg vigyorogva
Elmosolyodtam,tegnap óta elősször.
-Georg most mi van velünk??-toltam el és rá néztem
-Hogy érted??-Georg
-Hát az a csók.....meg a mostani,ér...-de nem tudtam befejezni,mert újra megcsókolt
-Én nem barátként tekintek rád,amikor megismerkedtünk már akkor megtetszettél,csak aztán összejöttél Gustaval.Annyira szarul esett,de nem beszéltem erről senkinek,mert Gustav a legjobb barátom és örültem,hogy neki összejött.De,én próbáltam célozgatni arra,hogy tetszel nekem,csak én soha nem voltam jó ebben.-nevetett kínosan
Nem tudtam erre mit mondani,ténnyleg nem vettem észre,hogy célozgat.Szerintem nem is mondott,vagy csinált olyat amiből rá jöhettem volna.Hát tényleg nem jó ebben. =)
-És te érzel valamit irántam??Tudom,hogy hülyén hangzik,mert elvileg még együtt vagy Gustaval,de...csak szeretném tudni,hogy van-e esélyem nálad.-Georg
-Hát mindig is jól elvoltam veled,de eddig csak bátyként tekintettem rád,most meg minden más lett,minden olyan zavaros.Nem tudom,Gustavot még szeretem,de dühös vagyok rá,te meg......egyre jobban tetszel.-én
Georg elmosolyodott és átölelt,én meg becsuktam a szemem.
-Aludjunk vagy elakarsz menni zuhanyozni???-Georg
-Aludjunk!-én nyöszörögve
-Oké!-mosolygott és magunkra húzta a takarót
-Szerinted mi van Gustaval??-én
Nem gondolkodtam,hogy mit mondok,hogy rosszul eshet Georgnak.
-Bocsi!-suttogtam
-Nem baj!-Georg de éreztem a hangján,hogy szarul esett neki
Szorosabban hozzá bújtam és a fejem a mellkasába fúrtam.
-Georg.....azt hiszem,hogy...én...szeretlek!-én a végét már halkan
-Mi???-Georg
-Szeretlek!-én
-Én is szeretlek!-Georg és megcsókolt
Keze besiklott a pólóm alá.Ahogy a bőre a bőrömhöz ért,leírhatatlan érzés volt.Lassan lejebb csúszott és puszilgatni kezdte a hasam.Becsuktam a szemem,Georg vissza mászott és a nyakam kezdte el harapdálni.Ha túl messzire megy leállítom,de ebből nem lehet baj.A hasam simogatta és közbe a nyakam puszilgatta.Keze egyre feljebb csúszott és ez már zavart.
-Georg...nekem ez túl gyors!-toltam el magamtól
-Oké,megértem!-Georg,vissza bújt mellém és átölelt
Azt hittem,hogy haragudni fog.Tudom ez most úgy hangzik,mintha sex mániásnak tartanám Georgot,de tudom,hogy nem az,vagyis nem annyira. XD Neeem!Tudom,hogy nem az!Most mi lesz???Georgal már túl messzire mentünk ahoz,hogy azt mondjam,maradjunk barátok,de már azt hiszem nem is akarom,hogy csak barátok maradjunk.Sóhajtottam egyett.
Georg rám nézett és próbált kiolvasni valamit a szememből.
-Baj van???-kérdezte
-Nincs!-mosolyogtam rá biztatólag
-Bizos???-Georg
-Biztos!-én még mindig mosolyogva azon,hogy milyen aranyos amikor aggódik
-Akkor jó!-feküdt vissza az ágyra és a plafont kezdte nézni
Én hozzá bújtam és megcsapott az illata.Olyan édes,férfias illata volt.Vettem egy nagy levegőt,ezzel beszippantva a finom illatot.Tíz perc múlva azt hittem,hogy alszik.Egy hajtincsét az orromhoz emeltem és megszagoltam.Olyan tipikus Georg illata volt. =) Felemelte a fejét és rám nézett.
-Te nem alszol??-kérdeztem
-Nem!Amugy mit csináltál???-kérdezte vigyorogva,de a vigyorából azt vettem le,hogy tudja
-Én????Semmit!!!!-ártatlanúl
-Aha!!!!!-Georg még mindig vigyorogva és megcsókolt
-Minek kérdezed ha tudod,hogy mit csináltam?!-már én is vigyorogva
-Csak úgy!-Georg mosolyogva
-Ahhjjj te!-én és magamhoz szorítottam
-Én hát!-motyogta a nyakamba és elröhögte magát
Elmosolyodtam és becsuktam a szemem,mostmár tényleg aludni akarok!
-Aludjunk,jó???-én
-Oké!-Georg még mindig a nyakamba suttogva
Lassan,végre újra aludhattam.Egy olyan emberrel,akivel biztonságban érzem magam.