- Akkor este... itt a címem. Remélem odatalálsz :)- mosolygott Heidi, majd egy cetlit adott, amire a címe volt ráírva .- Szija - köszönt el.
- Okés...akkor este. Szija. - mondtam, majd elindultam haza.
- Na hogy ment?- kérdezte otthon apa, miközben bénázott a konyhába.
- Elment... - dobtam le unottan a táskám - Mit csinálsz? - nevettem.
- Ne nevess! Épp kaját próbálok csinálni.. nemtudom.. ezt szereted? - vett ki a hűtőből egy dobozt. Azaz fagyasztott kaját. - Van itt minden féle... válogass. Gyere egyél...- mondta, majd letette a konyhapultra azt a fagyasztott bigyót..
- Nem vagyok éhes... - válaszoltam tömören, majd indultam volna vissza a "szobámba"
- Sara! Ez nem megoldás... nem megoldás hogy nem eszel. El akarsz fogyni? - váltott komoly hangnemre.
- Nem, nem akarok elfogyni...de nem vagyok éhes. Sok ebédet ettem.. - forgattam a szemeimet - anya nem engedte hogy ilyeneket egyek!
- Ha nem...hát nem.- dobta vissza a kaját a hűtőbe. Sóhajtva leültem az "ágyamra" és elővettem a kedvenc könyvem, és olvasgatni kezdtem.
- Ma egy... építkezésre kell kimennem. És este pedig nem itthon eszek. Vacsorám lesz pár ügyféllel .- mondta, közbe felvette a cipőjét. - Ha éhes vagy, tudod mi hol van... - mondta - Elmentem...szia!- köszönt el, és elment.
- Szia... - sóhajtva letettem a könyvet az "ágyamra". Mivel még nem pakoltam ki teljesen mindent, ezért a bőröndökből elkezdtem kipakolni... megtaláltam a másik képet...amin Ash én, és anya volt... a vidám parkba.
- Hiányoztok...- suttogtam a képnek, majd letettem az "ágyam" felé fordítva, rátettem a szekrényre. Még kb. sok ilyen régi kacatot találtam.
- Ez mi? - kérdeztem magamtól, és kicsomagoltam a tárgyat amit fogtam. De mikor megláttam azonnal elszomorodtam. A balettcipőm volt – Istenem.. – suttogtam, majd lehunytam a szemeimet.
Még egy utolsó pillantást vetettem a balerinacipőmre, és belehelyeztem egy színes kis dobozkába. A dobozba volt minden olyan tárgy, ami anyára emlékeztethet. A dobozt feltettem a nappaliban, egyben a szobámban elhelyezett szekrény tetejére…
- Így lesz a legjobb… - suttogtam, majd visszamentem pakolni.
Eljött a 9 óra. Már készen álltam a bulira. Egy fekete combközépig érő szoknya, egy fehér topp, felé egy fekete blúz. Felvettem a térdig érő fekete magas sarkú csizmám, a hajamat kiengedtem, egy kis smink, majd bezártam a lakást, és elindultam Heidihez, a cím alapján.
- Szijja! – nyitott mosolyogva ajtót. – Gyere be! – nyitotta teljesen ki az ajtót.
- Okés… - mosolyogtam, majd bementem.
- Hát itt lakom – mosolygott, közbe a táskájába turkált – A testvéremmel, és a nagyimmal.
- Aha… van tesód? – lepődtem meg, mivel eddig ezt nem említette.
- Igen… azaz csak a féltestvérem. Anyánk közös, apánk nem… - magyarázta. Heidin egy fehér alapon piros pöttyös tunika, alá egy fekete farmer, és egy piros lapos talpú Nike cipő.
- Figyi… - fogtam meg a kezét – Így jó leszek? – kérdeztem félve.
- Öhm…. Persze!- erőltetett egy mosolyt az arcára..
- Oké…- mondtam.
- Nagyi! Elmentünk! Derek? Nem jössz? – kiáltozott Heidi.
- Mi van? – jött ki egy fekete srác…
- Buli…ma. Ne jössz? – forgatta a szemeit Heidi, majd újra megkérdezte.
- Majd… ő ki? – bökött felém..
- Ó! Igen.. Sara, ő itt a féltesóm Derek…Derek ő itt Sara Johnson - mutatott be Dereknek.
- Szia… - mondta.
- Helló… - motyogtam, kis fázis késéssel
- Na mi mentünk…sziasztok!- tolt ki az ajtón Heidi.
- Te… a tesód… öhm…- kerestem a megfelelő szavakat…de mindig elakadtam.
- Igen… a tesóm fekete. De hát ez van… - húzta meg a vállát.
- Aha…. Oké… - fújtam egy nagyot - Figyi! Tényleg jó vagyok így?- álltam meg.
- Őszintén?- kérdezte, mire bólintottam – Szörnyű ez a felső… - állapította meg. - Vedd le a blúzt, vagy mit… - fintorodott,majd a blúzra bökött.
- De hát…ezt most vettem… - ijedtem meg.
- Azt akarod hogy kiröhögjenek? – kérdezte, mire megráztam a fejem – Akkor vedd azt le!- utasított. Én, mint jó kislány szorgosan levettem a blúzt, ami alatt a topp volt.
- Add ide ezt!- vette ki a kezemből a blúzt, majd elhajította a földre.
- A felsőm… - sipákoltam.
- Tudod kinek volt ilyen? – kérdezte, majd elindultunk – A nagyimnak… szóval erről ennyit!
- Oké… - törődtem bele, hogy a blúzomat a csövesek fogják elhasználni majd…
- Diana!- kiáltott fel Heidi mosolyogva.
- Sziasztok! – nevetett a lány.
- Brittany? – kérdezte Heidi.
- Nem jött… nemtudom miért… - húzta a száját Diana.
- Óóó… - szomorodott el Heidi – Mielőtt elfelejteném, Sara. Itt az igazolványod!- adott oda egy kis kártyát, majd ismét elindultunk a buli fele.
- De hát! Heidi! – kiáltottam fel, majd utána siettem – Ez dagadt…és csúnya!- fintorodtam el, majd a kártyát felmutattam…
- Viszont nagykorú…. – válaszolta egyszerűen, majd megint elindult….