- Mindenetek megvan?- kérdezte anyáékat Letti.
- Minden. Szóval ma akkor indultok a nagyihoz, és majd hívlak titeket, jó?- ált meg az autó mellett anya.
- Igen tudjuk…- kórusba válaszoltunk.
- Pénz az asztalon…remélem kibírjátok vele nyár végééig. Meg ott a nagyi…- nevetett apa.
- Mark!- szólt rá apára anya.
- Jajj Hanna! Induljunk már, mert lekéssük a repülőt…- nézett az órájára.
- Rendben… szóval, majd hívlak titeket! Ha bármire szükségetek van akkor hívjatok!- ült be a kocsiba – persze előtte mind a két szülőt megöleltük. – És ne hogy lekéssétek a buszotokat! Mert akkor gyalog mentek el Loistche-ig.
- Jóó!- nyafogtam.
- Sziasztok!- integettünk nekik. Végre elmentek. Megint egy nyár, szabadon, szülők nélkül. A nagyi pedig úgy is mindent megenged.
- Na véégre!- sóhajtott eggyet Letti, miközben levetődött a nappaliban lévő kanapéra.
- Mikor is indulunk?- néztem a táskákra.
- A fél 6-ossal megyünk… Még csak –itt ránézett az órára- mégcsak 5 óra lesz.- sóhajtva bekapcsolta a TV-t.- Ok…- mentem ki a konyhába.
Feltettem a bárpultra a laptopom, és kerestem valami ehetőt. Csináltam egy szendvicset, és felmenetem a netre. Keresgéltem, e-mailoztam meg minden. Aztán Letti szólt hogy menjünk. Elpakoltam a tányért, és betettem a laptopot a táskába… gyorsan ittam még, és mentem ki. Felvettem a cuccom, közbe Letti eltette a pénzt, és mentünk ki a buszmegállóba. Lecuccoltunk a pad elé, és vártuk a buszt. 10-perc múlva már a buszon csücsültünk, egyenesen Loitsche felé. Negyed óra múlva már a nagyinál voltunk.

- Végre ideértetek! Sziasztok!- üdvözölt minket.
-Szija!- mondtuk. Felcuccoltunk az emeletre a szobáinkba, mert itt is vannak szobáink. Átöltöztem- én végülis űtöltöztem mert roha.dt meleg volt. Felvettem egy kék –világoskék- toppot, egy farmer miniszoknyát, és egy fekete lábujjas papucsot. Kinéztem a hatalmas ablakon, ami leért a padlóig, láttam hogy süt a nap még így 6 órakor is. Előkotortam a táskámból a fekete körömlakkot és kifesetettem vele a körmöm. Hagytam száradni közbe átjött Letti is. Ő is szintén átvedlett… rajta egy farmer sort volt, egy lila toppal, meg egy lila balettcipővel.

- Kijösssz a dombra?- [jajjj xD értitek ugye soma,letti,lilla? xD] kérdezte Letti
- Jah…- ugrottam fel, és felkaptam a telóm, meg Jacket, és a fekete pórázát.
- Minek hozod ezt a bűnözőt?- fintorodott a kutyára.
- Mert!- nevettem, és felvettem az ölembe. Lementünk, a nappaliba nagyapa, Andrew, és nagymama ült, Helena.
- Elmentünk!- mondtam nekik.
- Jó… de ne éjjel!- fenyegetett nagyapa.
- Ok…-mentünk ki.
- Elmegyünk fagyizni?- nyafogott Letti.- El…- sóhajtottam. Beértünk Loische egyik legjobb fagyizójába.
- Csókolom.- köszöntem.- egy eper,csokoládé, és mozart lesz.
- Meg egy eper,vanillia,csokoládé is!- ált mellé Letti. A 40-es néni [Tary anyuka xD] aki a Tary anyja volt[mondtam xD] mosolyogva szolgált ki minket.
- Köszönjük!- vettük el, és kifizettük.
- Egészségetekre!- mosolygott. Kimentünk, és elindultunk a domb fele. Útközben találkoztunk Lyllával, aki Loitscheben a legjobb barátnőnk volt, Szkeli mellett.
- És mizu?- kérdezte szokásosan xD
- Semmi. Ki van kint a dombon?- nyalt egy nagyot Letti a fagyiba [juuujjj xD mitkapok én?!]
- őőő… nemtom. Most jöttem haza Berlinből…- nevetett. Ő is most végzett a ballagással x)
- Az jó xD- röhögtem.
- Te nem hívjuk ki a Szkelit?- vetette fel az ötletet Letti.
- Mennyünk!- mutattam fel, olyan *itt én vagyok az úr* mutatással.
- Csóókolom!- köszöntünk Szkeli anyukájának, apukájának [Joe xD] és a tesójának, mivel kinn ültek a hintaágyba.
- Szkeli?- kérdezte Lilla
- Most ment el azzal a szőke hajú csávóval…az a….izé…hogy hívják…- vakarta a tarkóját Joe[Szkeli apukája xD]
- Andreas.- javította ki férjét Szkeli anyukája, Era néni.
- Köszönjük…és nem tudják hova mentek?- kérdeztem immár én.
- Nemtudom. Biztos a dombra.- húzta fel a szemöldökét Era néni.
- Köszönjük…csókolom, szia!- köszöntünk el.
- Akkor a domb…- vettük az irányt az imént említett hely fele. Mikor beértünk az utcába, szabályosan tolongás volt a dombon. Sokan voltak nagyon.
-Uhh…- ez volt a reakcióm.
- Gyere máár!- karolt belém Lylla.
- Sziasztok!- mosolygott Lylla. Mindenki idenézett…Lylla odament az ismikhez üdvözölni őket.
- Nos hát a városiak is idetették magukat?- tipegett oda hozzánk Roxy, az egyik fő ellenségünk.
- Nocsak. A kis rib@nc is kitette magát?- mosolygott cinikusan Letti.
- Áhh… a régi szép barátok…- lépett oda Roxy mögé valaki és átölelte….