- Most mér vagy ilyen? Laraa!- jött utánam,és elkapta a kezem. - Régen olyan jóba voltunk. – fürkészte a szemeimet.

- Az régen volt….- néztem rá dühösen.

- Tudom, de….- sóhajtott, és elengedte a kezem.

- Semmi de. És jó lenne ha ezt a nyarat nem kéne végigszenvednem!

- Miért a többit végigszenvedted?- nézett rám nagy szemekkel...

- Bocs, de ezt nem itt fogom veled megdumálni!- mutattam a dudáló kocsik fele.

- Gyere...- ragadta meg a kezem.

- Mi? Neem!- próbáltam szabadulni de nem engedte. Beültetett az autóba, és biztonságosan - hogy ne tudjak kiszökni- bezárta az ajtót.

- Hülye állat...- mormogtam, és villámló tekintettel figyeltem ahogy elmosolyodott, és a gázra lépett.

- Nos...akkor mondd el mi volt ez a nyaras dolog?- parkolt le a Loitschén kívüli erdő elé. [naeztjólelmagyaráztam xD]

- Tom! Te teljesen ilyen hülye vagy? Vagy csak játszod?- néztem rá nagy szemekkel...- Először is 5 éve le akartál fektetni... Másodszor az egész suli látott minket a faházba. Harmadszorra pedig a legjobb barátom voltál, és kinevettél...sőőt! Belementél abba a hülye fogadásba... jaa! És persze egy bocsit se tudtál kinyögni...most meg azzal az emberrel ülök itt akit a világon mindennél útálok. Csak annyi a bajom hogy az egész életemet tönkretetted...- könnyezve néztem rá. ő csak lehajtott a fejét, és elfordult. Tudta hogy miről beszélek...

- Én...én...sajnálom .- sóhajtott.

- Sokra megyek a sajnálatoddal!- emeltem fel a hangom, és megtöröltem a szemem.

- Tu...- *telefoncsörgés* megszólalt a telefonom. kivettem a zsebemből, és felvettem. [kigondoltavolna?xD]

- Igen?- szóltam bele kissé idegesen.

- Lara!- szólt bele a nagyi. - Azonnal haza...kell...jönnöd...- szipogva mondta és a végét elsírta. Nem értettem miért sír.

- Megyek! De mi ba...- kérdeztem -VOLNA- ha nem teszi le .- Azonnal vigyél haza!- utasítottam Tomot, aki csak hülyén nézett rám.

- De miért? Jó ez így....- lazult el.

- Megértem hogy jól érzed magad, de én nem! A nagyim sírva hívott fel...valami történt...- aggódva bámultam ki az ablakon.

- Oké...- sóhajtott. Elindultunk. 15-perc múlva hazaértünk. Kiszálltam, de előtte odaszóltam neki:

- Mennem kell...szia .- futva mentem be a házba. A nappaliba egy síró nagymamát, és egy szintén síró húgot, meg egy zokogó nagyapát láttam.

- Mi az?- estem kétségbe.

- ülj le kicsim...- szipogott a nagyi. Bólintottam, és leültem. Velük szembe.

- Szóval...- kezdett bele, de elsírta magát.

- Gyere ki...beszélgessünk!- hívott ki nagyapa a konyhába.

- Miért sír mindenki?- ültem fel a bárpultra.

- Tudod hogy anyádék elmentek... repülőgéppel... nos...- sóhajtott egyet- a repülőgép lezuhant .- kezdett el könnyezni. Megfagyott bennem a vér...nem.nem.NEM! Nem lehet. Ők nem...nem halhattak meg. Elkezdtem könnyezni.

- Miééért?- ordítottam, miközben nagyapa átkarolt.

- Csssss!- csitított.

- Anyaa...apaaa....- sírtam jobban,és jobban. Felrohantam a szobámba, és egész nap csak sírtam. Besötétítettem, és sírtam... miért pont velem történik ez? Miért? Este 8 fele a nagyi jött be...

- Figyelj kicsim...- ült le az ágyam szélére - Mi a nagyapáddal, elmegyünk elintézni mindent...és elmegyünk a...a...baleset helyszínére... ti addig Letti és te átmentek Simone-hez.

- Mi?- kaptam fel a fejem .- csak oda ne....nee.- kérleltem.

- Simone igen aranyos ember...pont úgy mint a családja. Beleegyezett hogy 2 hétre ott maradjatok...- sóhajtott.

- De...rendben .- egyeztem bele. - pakolok ruhát .- álltam fel nagynehezen, és a sporttáskámba kezdtem pakolni a ruháimat.

- Köszönöm hogy megértesz... fél 9-re legyél kész!- ment ki. Pakolás közbe megtaláltam az MP4-emet és Kate Alexa- Another Now című számát hallgattam...sose unom meg. [ http://www.youtube.com/watch?v=Ld4KRRfAEK8]

- Mehetünk...- ballagtam le. Lettin fekete farmer,póló,pulcsi és cipő volt. Plusz egy óriási napszemüveg, és egy fekete bézbolsapka[nemtomhogyírjákxD]

- Rendben...- nyitotta ki az ajtót a papa. Beültünk a kocsiba, és 2 utcával arrébb furikáztunk.

- Legyetek jók...- ölelt meg minket a nagyi .- és vigyázzatok egymásra!

- Ti is nagyi!- öleltünk vissza.

- Ááá... sziasztok lányok!- jött ki Simone.

- Szia- köszöntünk.

- Gyertek be!- mosolyogva nyitotta ki a kaput és betessékelt minket. Még váltott pár szót a nagyiékkal, és bevezetett minket.

- Sziasztok!- mosolygott ránk Gordon.

- Szia...- köszöntünk, és levettük a cipőnket.

- Gyere megmutatom a szobátokat!- ment előre Simone, és az emeletre vezetett minket.

- Lara...ez lesz a tied!- nyitotta ki a szobát. Bólintottam és lecuccoltam. Ami abból ált, hogy ledobtam az ágy mellé a táskám, és bedőltem az ágyba. Megint könnyezni kezdtem. Eszembe jutott anya nevetése, apa okosodása... nem tudtam elhinni ezt az egészet.

- Lara...- halottam Letti rekedtes, halk hangját...és az ajtó nyikorgását ahogy kinyitotta.

- Nem vagyok éhes...- mondtam, miközben a plafont bámultam. [ZENE KII!]

- Lara...tudom nehéz ez, de enned kell...- sóhajtott Letti,és leült az ágyra.

- Nem vagyok éhess!- ismételtem unottan.

- Enned kell...Lara! Erős lány vagy...te is én is... gyere!- kezdett el könyörögni.

- De nem vagyok É-H-E-S!- szótagoltam az éhes szót.

- Lara ne legyél ilyen jó?- ált fel,és vetett rám egy lenéző pillantást.

- Hogyne lennék ilyen! 1 órája jelentette be a nagyi hogy anyuék meghaltak!- ültem fel, és szikrázó szemekkel néztem rá.

- Ne legyél gyerekes! Tudod jól hogy nekem is ugyanúgy fáj!- emelte fel a hangját.

- Te csak ne emelgesd itt a hangod! Ha nem adod nekik az ötletet hogy menjenek el nyaralni akkor még most is élnének!- álltam fel és elkezdtem kiabálni.

- Ja....hogy én vagyok az oka?- kiabált már ő is.

- Igen!- ordítottam le szabályosan a fejét, és sietősen lementem vacsorázni. Az ebédlőbe az egész Kaulitz family ott ült, és evett..

- Hát ez?- nyelt félre Tom.

- Na de kisfiam! Már mondtam...- nézett a fiára szúrós szemekkel Simone .- Ülj le ide!- mutatott a székre. Leültem...de meg is bántam. ugyanis a hely ahova leültem Tommal szembe volt. [igaz letti? xD] -_-"

- Tessék!- tolt elém kedvesen egy tele tányér húslevest.

- Köszönöm...- próbáltam mosolyogni, mivel Simone tényleg nagyon kedves volt. Lassan, elkezdtem magamba kanalazni a levest. Nem volt annyira étvágyam. Pár perc[vagy másodperc] múlva éreztem hogy a lábam valami simogatja a lábával.[nyuginemegymanó,megegykutyase] Oldalra néztem...Bill nem lehetett mert épp zabált xD Simone...őő se. Ő nemtom hol volt. Gordon...áá. Annyira nem perverz xD TOM! Dühösen, fújtatva néztem rá. Persze ő mosolygott mint a tejbe tök. gondoltam belemegyek a játéba, így levettem a cipőm. Aztán mosolyogtam mint a vadalma.

- Aúúú!- sikított fel Tom. Igen...megrúgtam. Pont a leggyengébb pontjánál..

- KISFIAM!- mérgelődött Simone.

- Me...me...megyekhhhh...- mutogatott, de közbe engem ölni tudott volna a szemeivel.

- Letti?- fejezte be a "zabálást" Bill.

- Nemérdekel.- támasztottam a fejem.

- De azt már csak tudod hogy hol az ikertesód,nem?- nevetett.

- Nemérdekel...- bambultam el.

- És mi érdekel?- kérdezte gúnyosan.

- Semmi.- sóhajtottam.

- Elnézést hogy késtem…- lépett be a nappaliba Letti, kisírt szemekkel…

- Semmi…úristen! Mi történt veled?- sápadt el Simone.

- Semmi…csak….csak… izé….elestem, és beütöttem a kezem, és fáj…- fogta a kezét, és ilyen fájó arcú fejet vágott.

- Szegénykém…gyere egyél!- mosolygott az ikremre.

- Most felmegyek… - felálltam, és felmentem az emeletre. Útközben [xD] láttam hogy a nappaliba Gordon, és Bill TV-t néznek. Felbattyogtam, és besötétítettem a szobába. Ismételten bekapcsoltam az MP4-emet és Kate Alexa- Another Now számát hallgattam… imádom… [http://www.youtube.com/watch?v=Ld4KRRfAEK8 ] Lefeküdtem az ágyba, és a párnámba kezdtem el sírni. Tudom, nem vagyok egy érzékeny típus, de szerintem mindenki sírna, ha elvesztené a szüleit. Visszagondoltam arra, amikor közösen, 4-en, kirándultunk Londonba…amikor nyaraltunk Spanyolországba….amikor pizzáztunk, és szintén nyaraltunk Olaszba. Amikor anya bejelentette hogy kiadták a legsikeresebb könyvét, Ázsiában is. Amikor apa elutazott 1-hétre, és anya tiszta ideg volt. Amikor kiskorunkban játszottunk apuval…amikor csak úgy kocsikáztunk egyet Németországba…Amikor apa viccelt meg húsvétkor… [HA LEJÁR A ZENE INDÍTSD ÚJRA!] sírtam…megint…. És újra és újra. Hiányzott anya, és apa. Meg akartam őket ölelni… miért pont velem történik ez? És most még Lettivel is összevesztem. [ZENE KI] Addig gondolkoztam ezen amíg Simone nem kopogott, és szólt hogy menjek nyugodtan fürdeni, ők már lefekszenek… Igen… fél 12 volt. Simone és Gordon lent aludt… Szipogva előkerestem a pizsamámat, és a köntösöm, majd beléptem a fürdőbe. Már tudtam mi hol van, mert kiskorunkba sokat voltunk itt. Levetkőztem, majd beálltam a zuhany alá…és csak engedtem hogy a forró víz lemossa a mai nap történeteit.

*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/* Közben Tom Kaulitz szobájában */*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*

- De hülye vagy…- nevetett Bill a testvérén.

- Kösz…- terült ki az ágyon, majd telefoncsörgés. – Roxy az…- fintorodva nézett a telefon kijelzőjére.

- Nocsak… nem vált be az ÚJ barátnő? Jellemző…ő is csak egy k.urva. – mondta a fekete, és egy lenéző pillantást vetett testvérére.

- Hagyj már békén, jó?- dünnyögte a raszta.

- Te választottad…csak tudod akkor rontottad el az életed, amikor Larát elhajtottad a közelünkből. – dühösen, egyben gúnyosan mondta, majd átment a saját szobájába.

- Egy hülye vagyok!- csukta le a szemeit a rasztás.

*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/* Nálam */*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*

Mikor fél óra áztatás utána kiszálltam a kabinból, és felvettem a pizsim, és a köntösöm, és bementem a szobámba. Megigazítottam az ágyam, és befészkeltem magam….

Reggel vihogásra, és beszélgetésre ébredtem. Álmosan, nyújtózkodtam, és a fejemre húztam a takarót. De csaknem akart elmúlni a beszélgetés, így mérgesen, kibújtam a puha ágyból és kimentem a folyosóra.

- Te?- lepődtem meg, mivel a folyosón Roxy, és Tom tartott Tom szobájába. Roxyn egy piros [stoptáblaszínű – by Letti xD] miniszoknya, ami semmit se takar, és egy piros topp… alatta egy jól kivillanó fehér fürdőruha felső. És persze az elmaradhatatlan piros magassarkú.

- Én… és te mit keresel itt? – nyafogott.

- Te mit keresel itt?!- háborodtam fel. Ő kér még számon. Én vagyok itt a vendég. [ xD]

- Az jön az én házamba, aki akar, oké? És néz tükörbe… boszorka. – karolta át Roxy-t Tom és elkezdett nekem pattogni.

- Faljátok föl egymást… nemis! Fulladjatok meg egymásba…- csaptam be az ajtót. Tegnap még itt adta a jó kisfiút, most meg persze lehurrog. Na ezért útálom Tom Kaulitz-ot. Kikészítettem a mai ruhám, és elfoglaltam a fürdőt. Megmosakodtam, megmostam a fogam és felöltöztem. A ruhám egy fekete sortból, egy fekete atlétaféléből, és egy fekete tornacipőből állt. Befújtam magam a kedvenc parfümömmel, és kihúztam a szemem feketével. Két copfba fogtam a hajam, és teljes harcdíszbe kiléptem. Eldöntöttem a készülődés közben hogy kibékülök Lettivel…elvégre a testvérem. És nagyon hülye ötlet volt őt vádolni a szüleim halála miatt. Tehát bekopogtam a szobájába, és bementem. Még mindig aludt… - jellemző- felhúztam a redőnyt és lehúztam róla a takarót.

- Mi van máá’?- nyafogott, és kinyitotta a szemét- Te vagy? Már megint mit tettem?

- Semmit… csak…csak…. Bocsánatot szeretnék kérni… hülye voltam. És nem a te hibád…- hajtottam le a fejem.

- Jajj… megvan bocsátva!- mosolygott- de rosszul esett…

- Tudom, és még egyszer bocsi…

- Semmi.. de most már hagysz aludni?- dőlt vissza a párnára.

- Nem… tudod ki van itt? Tudod ki van itt? Roxy…- pattogtam, és ökölbe szorult a kezem.

- Az a ri.ngyó?- nevetett.

- Jah… csapataink harcba szállnak? A birodalom…hogy is volt? – vágtam gondolkodó pofát… Letti akaratlanul neki állt vihogni…

- Mi van?- vágtam hülye fejet.

- Féltékeny vaaagy!- nevetett.

- Ki? Én? Neeem! Pont rá? Ugyan… –legyintettem.

- Deeee!- nevetett.

- De neeem!- háborodtam fel.

- Deeee….ismerlek! Féltékeny vagy…- erőszakoskodott.

- Na jól van, öltözz fel!- puffogva kisétáltam a szobájából, egyenesen le az ebédlőbe.

- Jó reggelt! – mosolygott Simone, aki a nappaliba ült, és a TV-t nézte. – Helena hívott minket. Holnap hazajönnek… és… inkább hívd fel, jó?

- Rendben… - halványan elmosolyodtam.

- Jajj….milyen buta vagyok! Kérsz reggelit? – ált fel, és a konyha elé indult.

- Igen…egy szendvics jól esne! – nevettem.

- Megtennéd hogy szólsz a fiúknak, és Lettinek?- nézett hátra, egyenesen a szemembe.

- Persze!- feleltem, és felfelé vettem az irányt. Először lettihez kopogtam aki kikiabált egy „mindjárt”-ot. Továbbmentem Billhez. Pont akkor jött ki, elöltözve.

- Szia!- mosolygott.

- Szija…anyukád üzeni hogy reggeli! Csak szóltam!- szökdécseltem tovább. De elment a kedvem mindentől…odaértem Tom szobájához. Kopogtam…semmi…még egyszer…semmi válasz. Gondoltam miért is ne, benyitottam…de meg is bántam. Ugyanis Roxy és Tom az ágyon falták egymást. Pár másodperc múlva már a szobámba ültem.

- Elmegyek futni…- suttogtam… Gyorsan, téleg gyorsan átöltöztem, egy vajszínű melegítő nadrágba, egy fehér toppba. Felvettem a fehér Nike futó cipőm, felkaptam a telefonom, meg a baseball [má tom hogy írják xD] sapkám és lerobogtam a lépcsőn…