- Elmegyek futni!- léptem be az ebédlőbe. Mindenki ott volt kivéve a gerlepárt [Tom és Roxy]

- De nem is ettél!- lepődött meg Simone.

- Elviszem ezt!- nevettem, és felvettem a tányérról a szendvicset.

- Oké…- felelte Simone és visszament a konyhába.

- Majd jövök! Sziasztok!- mentem ki a házból. De nem tudtam hogy Scotty [ugye Soma? xD] ott feküdt az ajtó előtt…így én estem egy nagyot… csak úgy nyekkentem.

- Áúúúúúúúúúúúú!- sikítottam fel. Pont pofára estem… de szerencsére a fűbe.

- Mi a….- jött ki Letti, és Bill -  Mit csináltáll?- nevettek mind ketten.

- Nem vicces…- tápászkodtam fel. Nagynehezen felálltam és leporoltam magam.

- De az…- röhögött Bill.

- Hallgass…bolond sün… - durcásan kimentem a kapun, és elővettem az MP4-emet.

Sugababest hallgattam, és elkezdtem futni… [link]

Néha, bele-bele énekeltem a refrénbe. [push the button :p] Elértem a SnowDrop fagyizóhoz.

- Jó napot!- köszöntem egy 50-évben járható hölgynek.

- Szia…tessék?- vette elő azt a kanalat amivel a gombócokat adják… [xD]

- Egy eper,málna,mozart, és őő…őőő… csokoládét  kérek!- mosolyogtam rá, és előkerestem a pénzt a zsebemből… [szerencsére tettem a zsebembe pár eurót]

- Tessék… - adta oda… [mostnemmondommennyibekerült! xD]

- Köszönöm! Viszlát!- mentem ki.

- Szia…- mondta. Elindultam a park fele, persze közbe elkezdtem enni a fagyit.

Leültem az egyik padra és megettem… közbe szemléltem az ébredező Loitsceh-t. Voltak akik mérgelődve hajtottak el a főúton, voltak akik a gyerekeikkel játszottak, vagy épp a kacsákat etették a tóba. Mindenki nevetett, és boldog volt a parkban. Csak én nem… oldalra néztem és egy kiránduló családot láttam… akaratlanul is elmosolyodtam *akár csak mi anno* gondoltam.

- És most merre?- kérdezte az apa.

- Apa!!! Mennyünk fagyizni!- kérlelte a kb. 8 éves kislány az apukáját.

- Melissa?- nézett – valószínűleg- az anyukára.

- Menjünk!- fogta meg a másik gyerek kezét,és boldogan elindultak a fagyizó fele.

- Lara? Lara Engel?- hallottam egy hangot. Hátrafordultam és a régi jó barátomat Andreast láttam meg. Meglepődtem. Ő itt? De azért örültem neki. Kivettem a fülemből a fülhallgatót, de mondjuk így is pause üzemmódon volt. [ZENE KI]

- Szijaaaaa!- futottam felé, és a nyakába ugrottam. Imádtam ezt a gyereket. Olyan volt mint a bátyám.

- Szia!- nevetett – Meg ne fojts!

- Jajj dehogy! Téged?- nevettem, és elengedtem – na mesélj már!- húztam oda a padra, és leültünk.

- Mit?- nevetett.

- Hogy vagy?! Csaj ügyek?- löktem oldalba

- Jól vagyok, köszi. És van barátnőm ^^ - mosolygott.

- Tényleeg?- lepődtem meg.

- Igen… Lexy! Majd egyszer bemutatlak neki! De most te mesélj! Hogy vagy?- nézett rám mosolyogva. Itt lefagyott az arcomról a mosoly, és komor lettem. Ezt ő is észrevette.

- Nos…- sóhajtottam.

- Mi baj?- ölelte át a vállam.

- Anyu és apu…- próbáltam visszatartani eddig a sírást de nem ment… elsírtam magam.

- Mi van Hannával és Markkal?- kérdezte, miközben letörölte a könnyeimet.

- Meghaltak…- fúrtam a fejem a vállába, és zokogni kezdtem.

- Mi?- tolt el picit, hogy lássa a szemem. – De… de… mikor? És hogy?

- Ahh…- sóhajtottam. – Tegnap…le…*szipp-szipogtam*  lezuhant a repülőjük.

- Jajj… nem tudtam. Sajnálom! – ölelt meg újra.

- Nem kell!- töröltem meg a szemem.  

- És… most megyek… Lexyvel megyek moziba…- ált fel.

- Rendben…én is lefutom a fagyit…- nevettem és felkaptam a letett MP4-emet…