- Itt vagyok… - mentem le. – Roxy? – ültem le.

- Elment… - felelte ridegen Tom.

- Mi van? – kérdeztem tőlük. Ott ültek fapofával előttem. – Mi van?

- Felvettel Kölnbe az egyetemre!- sóhajtott Letti.

- Mi?- esett ki a kezemből a kanál [nem Uri Geller utódja vok, nyugih! xD]

- Igen… tudod az építészeti fő suli… most hívtak, hogy fel lettem véve!

- De…- makogtam, de megszólalt a telefonom. Kijelző: nagyi – igen?- álltam fel, és az udvar felé vettem az irányt.

- Szia! Ott van Letti is?- kérdezte vidáman.

- Nincs… miért? – ültem le a hintaágyra.

- Nem anyádék gépe zuhant le!!! – újságolta boldogan. Mikor meghallottam egyszerűen sokkolt. Örültem. Sírtam. Igen… elkezdtem pityeregni. Az örömtől! Hogy a szüleim élnek!

- Mama! Wííííí – ugráltam össze-vissza.

- Ma indulunk haza, szóval holnap reggel már otthon leszünk!!!

- Okés… és akkor ugye nem kell tovább itt lennünk?

- Nem!- nevetett.

- Okés…- boldogan dőltem le a fűbe. – Lettit felvették az egyetemre…- mondtam unottan és a bárányfelhőket néztem.

- Mi? Ez csodálatos! És téged?- örült meg a hírnek.

- Nemtom. Nem hívtak. – vonta meg a vállam.

- Mind1! Leteszem! Jók legyetek! Szia!

- Oké! Szia!- tettem le, és bementem.

- Miért vagy ilyen boldog?- kérdezte cinikusan Letti.

- A mama hívott, hogy anyuék élnek!- ugráltam.

- Míí? Igeen! Tudtam!- jött oda és megölelt. – Mikor jönnek haza?

- Holnap…- ület le. Majd ő is. Megvacsoráztunk, majd mindenki ment arra amerre akart. Én gyorsan lezuhanyoztam, átöltöztem és bedőltem az ágyba. Örültem hogy végre elmehetek ebből a házból… de viszont szomorú is voltam mivel Letti elmegy. Aztán eszembe jutott hogy holnap már nem itt leszek. Kipattantam az ágyból és elkezdtem összepakolni. Fél órát szenvedtem a pakolászással… ránéztem a telefonomra, ami 22: 30-at mutatott. Remek… mit csináljak? Nem voltam álmos! Előkerestem az eltett laptopom, és bekapcsoltam. Persze miután bebújtam az ágyba. Felmentem msn-re… mivel régóta nem voltam fenn… 1 emberke felvett. Valami badboy. Megnéztem kik voltak fenn… hát „páran” azért voltak. Épp zártam be az msn-es ablakot, amikor írt valaki:

[Wiko.O] üzenete:
Szijaa!

souljaGirl üzenete:
Szia.

[Wiko.O] üzenete:
mizujs?

souljaGirl üzenete:
semmi extra. Itt vok a Kaulitz házba… -_- történetét majd holnap elmondom telefonon.

[Wiko.O] üzenete:
Hogy hol?????? Uhh… -.- =S

souljaGirl üzenete:
ja… na de majd holnap elmondom! ;)

[Wiko.O] üzenete:
Okés… am. Megyek nyáron hozzátok xD

SouljaGirl üzenete:
Wííííí!!!! Jeee… oksi… de már nyár van xD

[Wiko.O] üzenete:
Jól van na xD

És még így elhülyültünk egy darabig, amikor badboy@hotmail.de bejelentkezett [Nem igazi msn cím! Én találtam ki! ] Gondoltam írok neki, hogy milyen űrlény [ xD]

souljaGirl üzenete:
Szia… ki vagy?^^

Badboy üzenete:
Tom… a szomszéd szobából… xD Nem jössz át? :D [ fel húzós szemöldökű szmájli ]

souljaGirl üzenete:
Uffh… Na mi van? Roxy elment, és csaj hiányod van? Asszem megyek mert a végén még rád küldök egy vírust, de akkor lef*sod a bokád! [by Letti xD]

Badboy üzenete:
Na ne mond… cica xD

souljaGirl üzenete:
Anyád! xD Na megyek…szia!

Badboy üzenete:
nye mááá!! :’(

souljaGirl üzenete:
Bocsi szívi, ilyen az élet! ;) puszi!

Aztán kijelentkeztem. Persze előtte elköszöntem Wikitől. Lekapcsoltam a laptopot, és bebújtam a puha takaróm alá……..

*************** Reggel***************

Reggel a telefonomra keltem. Mormogva vettem fel, s még azt se néztem meg hogy ki hív.

- Mi van?- mormogtam.

- Szombat!- nevetett bele Wiki – Ma megyek haza Berlinbe, szal ugorj fel a buszra és gyere el! – nevetett tovább.

- Jajj… - sóhajtottam. – Berlinbe? Hülye vagy? – nyíltak ki a csipáim.

- Csak vicceltem!- nevetett.

- Azé… - dőltem vissza megkönnyebbülve az ágyamba.

- Szóval ma megyek haza…

- Okés… - ásítottam

- Szal mit akartál elmondani?

- Jajj Wí! Majd később!- nyüszögtem.

- Okés… na de lépek! Megy a gép! Majd este hívlak! Szia!- köszönt el.

- Okés… szija!- köszöntem el én is, és kinyomtam, majd ledobtam magam mellé a telefont. Előre bambultam, majd megráztam a fejem és kikeltem az ágyból. Felvettem a pacskerem, és ásítozva lementem. Meglepetésemre Letti ott szenvedett a bőröndjeivel.

- Hát te?- kérdeztem csodálkozva.

- Megyek Kölnbe… - vigyorgott.

- Hova?- sikítottam fel.

- K Ö L N B E! – mondta még egyszer.

- Mi? De… csak ősszel kezdődik a suli!- háborodtam fel.

- Igen, de meg kell szoknom a környezetet! Mellesleg anyuék 5-perc múlva itt lesznek! Mert megyünk haza!- nézett rám.

- Basszus!- rohantam fel,és előkapkodtam pár göncöt, ami egy fehér tunika, és egy fehér tornacipő volt. A tegnap összerakott bőröndjeimet fogtam, és elindultam le.

- Kicsim!- láttam anyát az ajtóba. Nevetve odamentem és megöleltem. Nem veszettem el őket! Ugyanezt apuval is megcsináltam.

- Simone-val beszéltem! Üdvözöl titeket!- mondta immár a kocsiba apa. Mivel az ikrek aludtak, így hagytunk nekik egy cetlit hogy elmentünk. Épp a nagyiék fele tartottunk.

- Meg is jöttetek? Örülök!- jött ki mosolyogva a konyhából a nagyi.

- Igen!- nevettem. Még beszélgettünk egy kicsit, majd anyu bejelentette hogy a könyvét reklámozva különböző országokba megy… apu pedig Londonba, valami ügy miatt. Letti pedig 7:00-kor indul repcsivel Kölnbe. Épp fenn ültem a szobámba és TV-t néztem, amikor csörgött a telefonom. Kijelzőn ismeretlen szám.

- Igen?- vettem fel.

- Szija Lara. – hallottam a vonal túlsó végéből Andreas hangját.

- Szija szöszi! Mizujs?- örültem meg.

- Nem jössz el moziba? Bemutatnám a barátnőm :) – kérdezte kedvesen.

- De, persze! Örömmel! –mosolyodtam el – Mikor?

- Öhm… most?- láttam magam előtt ahogy elvigyorodik.

- Oké… akkor megyek! Szija!- nevettem, és letettem a telefont.

Felvettem egy piros egybeszoknyát, egy fekete magas sarkú szandált, kiengedtem a hajam, kifestettem magam, és felkaptam a fekete táskám. Sietve távoztam, és a mozi felé vettem az irányt. 15-perc múlva a mozi elé értem ahol Andreas állt kézen fogva egy szőke hajú lánnyal.

- Sziasztok!- mentem oda hozzájuk.

- Szia!- mosolyogott Andreas – Ő a barátnőm Lexy Müller! Lexy, ő itt Lara Engel.

- Szija!- mosolygott majd adott 3 puszit.

- Szia…- lepődtem meg. Nem szoktam hozzá a 3 puszihoz [ xD]

- Akkor hölgyeim!? Bemegyünk?- tárta szét a ezét Andreas.

- Persze!- feleltük nevetve…..

Folytatása következik.