13.rész- A tökéletes est.

- Oh…- lepődtem meg – Akkor csak tartogasd magadnak a titkod!- álltam, fel majd köszönés nélkül távoztam. Elmentem a közeli parkba, és a legeldugottabb helyre mentem. Csak ültem és néztem ki a nagy semmibe. Közel fél órát ültem és töprengtem az élet nagy dolgain, amikor a park közepén álló szökőút mellett megláttam, hogy Bill és Wiki nagyon jól elszórakoznak. Dühösen indultam el hazafele… ha ezt Letti megtudja… inkább ne!

Telefoncsörgés…. Kivettem a zsebemből, majd felvettem:

- Igen?- szóltam bele, közbe a bejárati ajtót nyitottam ki.

- Szija Lara… Letti vagyok! Mizujs ott?- kérdezte vidáman.

- Öhm…- gondolkodtam, hogy elmondjam-e hogy Wiki és Bill elvan, de úgy döntöttem, hogy kussolok – minden rendben van!

- Ohh… okés… Bill nem keresett? :$ - kérdezte.

- Nem azért mentél el hogy elfelejts? Amúgy is Wikivel elva…- a mondat végén befogtam inkább a szám.

- Mi?- lepődött meg.

- Semmi.. hívlak majd! Szia…- tettem le gyorsan. Sóhajtva dobtam le magam a kanapéra.

Most aztán jól benne vagyok a pácban!

7 óra… Wiki a habokban. De nem is izgat. Mondjuk van egy kis beszélnivalóm vele! Bekapcsoltam a TV-t, majd egy értelmetlen filmet kezdtem el nézni… Fél 8 van… hallom hogy nyitódik a bejárati ajtó… Wiki lép be rajta vidáman, nevetve…

- Hát te hova tűntél? Mindenhol kerestünk! – nevetett majd leült mellém.

- Aha… persze. A parkban Bill szájában?- kérdeztem cinikusan.

- Miről beszélsz? – sápadt el.

- Arról hogy rámásztál Billre! Tudod jól hogy a nővérem oda van érte, és azért ment el hogy elfelejtse… szépen megkértelek hogy ne tarts semmi kapcsolatot velük! Erre mit csinálsz? Első, azaz második nap már rámászol… hát mondhatom szép!- akadtam ki, majd felálltam és ott kezdtem el magyarázni – Nem ilyennek ismertelek meg! Szóval szeretném ha elmennél!- sóhajtottam.

- Mi? – döbbent le.

- Igen… nem szeretnék fájdalmat okozni Lettinek… mert, mert, mert megígértem neki, hogy nem engedek senkit a közelébe. Amíg megjön az esze neki. Letti szereti Billt. De ez a bolond gyerek nem mutatja ki hogy kedveli Lettit. Márpedig kedveli… - hadartam el.

- És ennek mi köze van hozzám? Tetszik Bill! És kijövök vele!- ált fel, majd járkálni kezdett föl s alá.

- Ezt most mondom el utoljára! Ha összejössz vele… soha az életbe nem beszélek veled. És elpecsételed magadat nálam örökre egy rib.ancnak! – mentem oda, majd a szemébe néztem, és fenyegetően felemeltem az ujjam.

- Bejön Bill… és ebbe nem fogsz megakadályozni!- jelentette ki magabiztosan, majd felment az emeletre. Itt elpecsételte magát nálam… De nem érdekel! Hazarángatom Lettit! De először is Billel kell beszélnem…

- Mentem! – jött le bőrönd pakkokkal az emeletről Wiki.

- Menj! Szia!- integettem neki, a kanapén ülve.

- Szia… de még visszasírsz engem! – jelentette ki határozottan, majd kiviharzott a házból. Körbeforgattam a szemem majd újra a képernyőre tapadtam. Megint csörög a telefonom… dühösen nyúlok utána, majd felveszem…

- Mi van?- kérdezem „kissé” dühösen.

- Ezt én is szeretném tudni! Ki az a Wiki?!- hallottam a vonal másik végéről Letti dühös, és egyben remegő hangját.

- Ha nem mentél volna el nem történt volna meg!- jegyeztem meg gúnyosan.

- Kösz… ennek is én vagyok az oka? – emelte fel a hangját.

- Igen… úgyhogy told haza magad de sürgősen ha nem akarod hogy a herceged mással kavarjon!- mondtam dühösen majd kinyomtam a telefont. Ledobtam a kisasztalra, ami a kanapé előtt foglalt helyet majd a fürdő felé vettem az irányt.

Fél óra múlva már pizsibe a hajamat szárítottam, és azon gondolkodtam hogy hova mehetett Wiki. De ezek a gondolatok hamar el is szálltak… 1., mivel végeztem a haj szárítással, 2., kopogtak, 3., nem érdekel. Sóhajtottam majd felvettem a köntösöm, és a papucsom és az ajtó felé mentem. Biztonság kedvéért vittem egy vázát… Hátha a Bostoni fojtogató… [ Anikó xD]

Felkapcsoltam a villanyokat, majd hirtelen kinyitottam az ajtót, és a vázát tartottam az illető fele. Meglepődtem… az illető személyesen Tom Kaulitz volt. * Hát ez mi a fenét akar?*

- Látom vártál…- nézett végig rajtam, majd a vázát elvette.

- Kit keresel itt?- kérdeztem lepődötten. Ő csak megvonta a vállát, majd kényelmesen, és otthonosan bekullogott a nappaliba.

- Nemtom. Átjöttem, mert az a Wiki vagy ki a fene ott sír Bill vállán… aztán nem akarom egész este azt hallgatni, hogy „Jaaahhj… kidobott… hol alszoom?”- mondta lazán, majd elkezdte nyávogó hangon utánozni egy „lány” [vagy macska] hangját.

- Aha… - válaszoltam unottan majd leültem a kanapára Tom mellé. De távol…

- És… - húzta fel a szemöldökét- akkor vártál vagy nem? Mert hogy így elnézlek…- nyalta meg a száját – neked nem lehet ellenállni…- mondta majd, a kezét a combomra tette, majd egyre feljebb, közbe pedig közelebb jött… szinte a lehelete csikizte az arcomat…

- Tom…- suttogtam alig hallhatóan. Már a közelségétől ellágyultam.

- Igen?- vigyorgott kajánul, közbe a köntösömet próbálta lehámozni rólam.

- Ne… - toltam el magamtól, mikor a vállamat csókolgatta. Egyáltalán nem voltam felkészülve erre. Egyszerűen nem. Felvettem a köntösöm, majd odamentem az ablakhoz, és csak néztem ki rajta könnyes szemekkel. Féltem attól, hogy újra át kell élnem azt a rossz érzést, amikor mindenki előtt megszégyenített… csak néztem, ahogy az esőcseppek [mert kinn esett azaz vihar van/lesz/volt xD] Meleg ölelést éreztem a derekamon. Majd azt ahogy beleszuszog a fülembe.

- Mi baj?- kérdezte Tom.

- Én… – sóhajtottam, majd megtöröltem a szemeim – félek... hogy megint átversz. Anno annyira szerettelek… és ennek az érzésnek most se tudok parancsolni…- fordultam vele szembe.

- Tehát még mindig szeretsz?- kérdezte, és halványan elmosolyodott.

- Igen… de tudom, hogy ez téged mennyire nem érdekel…- mondtam szomorúan, majd kimásztam az öleléséből…

- Lara…- nyúlt a kezem után, majd megint szembe fordított magával – amit ma az étterembe mondtam… tudod! Hogy titok hogy ki jön be… nem is sejted ki az?- mosolygott.

- Nem…- vágtam értelmetlen pofát.

- Ajj…- sóhajtott – Gondolkozz… kivel töltöm MOST az időt?- húzta fel a szemöldökét majd kaján vigyor ült ki az arcára.

- Velem?- vágtam ismét értetlen fejet.

- Zseni vagy! Akkor? Szerinted?- mosolygott.

- Na nem… én?- döbbentem le.

- Okos vagy te… - mondta mosolyogva majd lágyan, de azért olyan Tomosan megcsókolt. Régóta… régóta vágyom erre. Hogy egyszer talán ő csókol. És ez bekövetkezett. Örültem. Tudtam, azaz valahogy éreztem, hogy most nem ver át.

- Okos vagyok?- mosolyogtam még mindig becsukott szemmel.

- Az vagy…- ölelte át a derekam majd ismét megcsókolt. Most már tényleg vad volt… Tomos [ xD]

- Na jó… szerintem ne itt… tudod a szomszédoknak is van szemük!- mutattam az ablakra.

- Folytassuk fenn?- nyalta meg a száját.

- Perverz Kaulitz! – nevettem – nem vagy éhes? Vagy szomjas?- kérdeztem, közbe elszakadtam tőle és a konyhába mentem.

- De… igen. Téged kérlek!- nevetett majd ismét elkapott hátulról, majd a nyakamat kezdte el csókolgatni.

- Tom Kaulitz! A Jézuska áldjon meg téged!- nevettem.

- A mituát báti hotta!- nevetett, majd elkezdett hülyülni, olyan Matiszosan.

- Jajj…- fogtam a fejem.

- Meggyógyítsalak?- kezdte el harapdálni a nyakam.

- Tomhh – nyögtem ki.

- Mond!

- Ne itthh… - sóhajtoztam.

- Gyere!- húzott fel az emelet fele. Bementünk a szobámba, de félúton megállítottam.

- Mindjárt jövök!- tettem fel a kezem, majd leszaladtam az emeletre. Mindent elrendeztem ott lenn… bezártam az ajtót, lekapcsoltam a Mónikát [TV] majd fel traccsoltam a lépcsőn.

Mikor beértem a szobámba bezártam az ajtót, hogy senki ne zavarjon. Tom a szerényen a képeket nézegette.

- Itt vagyok!- szólaltam meg mögötte, mire ő felugrott.

- Basszus! Tiszta horror!- fogta a szívét. Gondolom megijedt [xD] – na gyere ide!- húzott magához, majd megcsókolt. Aztán levette rólam a köntösöm, ami alatt egy babydoll volt, és az ágy felé kezdett el tolni. Élveztem a játékot… sőt. Mikor elértünk az ágyamhoz [francia ágy ] ledöntött rá, majd a nyakamat, és a dekoltázsomat kezdte el csókolgatni… lassan elkezdte felfele húzni a toppot, de megállítottam. Fordult a helyzet… én kerültem felülre. Lassan, nagyon lassan lehúztam a pólóját, majd a felső testét kezdtem el csókolgatni, szívogatni. Ezeket csak egy sóhajjal, esetleg nyögéssel jutalmazta.

Megint én voltam alul… megszabadított a toppomtól, majd a mellemet kezdte el csókolgatni. Teljesen másvilágba jártam… sóhajaim, az egész szobát hatalomba vették. Az éjjeliszekrényen csak a villany világította meg testünket. Újra fordult a kocka… én voltam felül. Lassan elkezdtem kicsatolni az övét, majd egy laza mozdulattal lehúztam róla a nadrágját… sóhajtva kapaszkodott a párnába mikor már a boxer sem volt rajta.

Mikor már rajtam sem volt semmi, hirtelen megállt, majd rám nézett…

- Asszem elfelejtettem valamit!- kezdett a nadrágja után kutatni…majd pár másodperc múlva egy óvszert bontogatott ki. Felhúzta, majd elhelyezkedett a combom között. Megfogtam a kezét, majd a szemébe néztem.

- Akarod?- kérdezte majd megcsókolt.

- I… igheen!- sóhajtottam. Lassan belém hatolt mire felnyögtem.

- Abba hagyjam?- kérdezte riadtan.

- Ne…- nyeltem egyet – folytasd…. Ezután az egész szobát a nyögések, sóhajok, esetleg sikolyok vettek uralom alá. Fantasztikus est egy ilyen nap befejezéseként. Pár óra múlva izzadtan, és felhevült testtel feküdtünk egymás mellett. Ahogy tudtam, odamáztam Tom mellém, majd a mellkasára feküdtem.

- Köszönöm!- suttogta, majd egy puszit nyomott a fejem búbjára.

- De hát mit?- kérdeztem nevetve.

- Hogy nekem adtad magad!- emelte fel a fejem, majd maga felé fordított és megcsókolt. Ez a csók tökéletes befejezés volt erre az éjszakára… Mosolyogva, és fáradtan aludtunk el egymás karjaiban….

Reggel…