- Oké…- mondtam majd Lettivel az élen a nappaliba battyogtunk. Mikor beléptünk érdekes meglepetés tárult a szemünk elé…

- Ők kik? – kérdeztem hangosan. A nappaliba egy szőke hajú nő és két lány ült.

- Lara, Letti! Bemutatom apátok új családját!- mondta cinikusan anya.

- Mi? – sápadtam el.

- Jól hallottátok! – mondta anya és felállt majd az ablakhoz sétált.

- Lányok, gyertek, beszélgessünk!- intett apa.

- Mi ez az egész, ha? – emelte fel a hangját Letti a konyhába.

- 17 éve Ausztráliában voltam. És hát ott… - sóhajtott – megismertem Steffet. És lefeküdtünk… azóta tartom vele a kapcsolatot. És mikor azt mondtam, hogy Budapestre megyek üzleti útra, akkor is Ausztráliába mentem… - hajtotta le a fejét.

- Remek… - álltam fel felháborodottan. – És mi? Nem érünk neked semmit?

- Dehogynem. Nagyon szeretlek titeket!

- Akkor miért hagysz minket cserbe? – könnyezett Letti.

- Letti… én… én sajnálom. – sütötte le a szemeit.

- Nagyon sokra megyünk a sajnálatoddal! – ráztam meg a fejem, és undorodva néztem az apámra, majd kiviharoztam a nappaliba. – Remélem, most örül! Tönkretette a családunkat! Hülye ku.rva!- ordítottam le Steff vagy ki fejét. Dühösen rohantam ki az utcára… visszamegyek a nagyiékhoz. Megnéztem a Loistche-be tartó busz, mikor jön. Pechem volt, mivel 5 perc múlva. 5 perc múlva megjött a busz, és felszálltam rá. Meredten bámultam a mellettem elsuhanó tájat. Mikor megláttam a jó öreg összecirkált „Üdvözöljük Loistche-ben!” táblát elmosolyodtam. Itt végre elfelejtem minden bajom.

- Szia Bill!- üdvözöltem a fekete hajút.

- Lara. – húzta fel a szemöldökét. – Te itt? – kérdezte.

- Tomhoz jöttem.

- Ööhm… ő most nem ér rá!- vágta rá zavartan Bill.

- Miért? – húztam fel a szemöldököm. – És miért nem engedsz be?

- Majd este megtudod! Gyere menjünk el a..a moziba!- vetette fel az ötletet, és felkapta a sapkáját, napszemüvegét.

- De…őő. – motyogtam, de karon ragadott és elkezdett húzni a mozi fele.

- Mit nézzünk meg? – kérdezte.

- Bill mi ez az egész? – topogtam, kicsit idegesen.

- Mi? – tetette a hülyét.

- Az hogy nem engedsz be a házatokba! Falazol Tomnak! Talán valami csajjal van? – töprengtem.

- Neem! Nem! Nincs senki nála!- tagadta – Majd este megtudod, hát!

- Jó… - törődtem bele hogy ebből a gyerekből semmi.