-Nah itt vagyok- kiáltottam és visszaültem a zongorához.- Folytassuk!

És folytattuk is. A munka egész jól haladt és a srácok is jó fejek voltak és elég hülyék. Vici is aranyos volt. Csak kicsit félénk és párszor ezért be kellet védenem a fiúk szívatásától.

-A ti családotokba szerénységi fogadalmat kell tenni, hogy igazi család tag legyél?- kérdezte röhögve Tom a megszeppent Vici-t.

-Hát…öh…

-És a tiétekben meg bunkósági fogadalmat kell tenni?!- jeleztem, kicsit durván, hogy fejezze már be az a vadbarom, de ettől függetlenül nagyon jó fej volt.

A kotta átírásával kész lettünk fél 11re.

-Nagyok voltatok-mondta Alex bácsi.

-Tudjuk- mondta Tom erre a többiek lehurogták.XD

-Elpróbáljuk egyszer? -kérdezte reménykedve Gustav.

-Igen próbáljuk el- mondta Bild(XD) is.

-Egyet értek Bild-el és Gustav-val.

-Bill vagyok nem Bild vagy Bud!!!- kiabálta Bill.

-Jó van nah, má pojénkodni sem lehet?!

-Jó, próbáljuk el.- egyezet bele Alex bácsi.

Az egész nagyon jól szólt. Bill-nek valami iszonyat jó hangja volt. Nagyon tetszett. Vici is nagyon jól zongorázott. Tom és George érteték a dolgukat.

Gustav meg úgy verte a dobokat, mint egy idióta de azért jól csinálta. És ne feledkezzünk meg Alex bácsiról, aki nagyon jól vezette a dallamot a fuvolájával.

Nem csak egyszer, hanem többször is elpróbáltuk.

-Nah fiatalok, most már elég lesz!- parancsolt megájt Alex bácsi.- Irány haza.

Gyorsan elpakoltunk és mind kiléptünk az utcára.(Mindenki a saját kottájával)

-Nem ülünk be valahova dumálni?- kérdezte George.

-Felőlem.- mondtam -Ok. De hova?

-Mehetnénk a stúdiónkba, ott van kaja meg hely is.

-Jó, menyünk az én kocsimmal- mondta Tom.- De akkor 2 embernek a csomagtartóban kéne ülnie.

-Nem gond én bevállalom.- mondtam. -Sok jó ember kis helyen is elfér.

-OK. És ki a másik?- kérdezte George.

-Húzzatok sorsot.- ajánlottam.

Szereztek gyufát, majd húztak. Bill-hez került a legrövidebb.

-Ez az én formám.- morogtuk mindketten egyszerre.

Hát ettől meg volt az alap hangulat. Még a kocsiban is ezen röhögtünk. Szerintem mi jártunk jól mivel bazi nagy volt a csomagtartó.

-Különben te tényleg nem ismered a Tokio Hotel-t?- kérdezte Bill.

-Igen, ez akkora baj!?- válaszoltam.

-Nem… de mit szólnál egy holnapi koncerthez?- mondta Tom.- Vici te is jöhetsz, ha van kedved.

Hátra nézett rám Vici, én meg bólintottam.

-Rendben, megyünk- mondtaVici.- Huu de rég tomboltam.

-Te tomboltál?- kérdezte, kedöbbenve Gustav.

-Persze.- vonta meg a vállát.

-Vici, te ismered őket?- kérdeztem.

-Persze, egész Európa ismeri őket.- mondta tök nyugodtan.

-Ez most komoly? Azt hittem csak poénkodnak?- döbbentek le.

-Rosszul hitted.- mondta Bill.

-Nyugi, nem kell leharapni a fejem, és különben sem vagyok finom.-mondtam vigyorogva.

-Ezt könnyen kideríthetjük hogy igaz-e.- mondta Tom és kajánul hátrafordult.

Erre mindenki elkezdett orditozni.

-Fordulj már előre.

-Neki mész a fának.

-Figyeljél mááá.

És tényleg majdnem neki ment valaminek, de még jókor kanyarodott el.

-Ezért kinyírlak….mind2-ért- vigyorogtam.

-Nah vissza az előző témához.- mondta Bill.- Holnap 7kor kocsival valaki ott lesz a zenebolt előtt. Ok?

-Nekem jó…-mondtam semmit mondóan, de közben nagyon örültem és izgultam.

Több dolog miatt is. Az egyik, az hogy imádom a koncerteket és kíváncsi vagyok a zenéjükre. A másik meg az, hogy vannak már BARÁTAIM!!! Az arcomra is biztos kiült hogy min agyalok és persze jött a kérdés is.

-Minek örülsz ennyire?- kérdezte Bill.

-Hát… csak annak, hogy ez a 4. napom itt és máris van ennyi barátom. Nem gondoltam volna. -mondtam lazán.

Hála az égnek(meg Tomnak), pont mikor jött volna a válasz az autó lefékezett.

-Itt vagyunk!- kiáltott Tom és kiszállt a kocsiból.

A többiek is kikászálódtak, majd kinyitották a csomagtartót. Mikor fölértünk azt hittem nem jól látok. Úgy nézett ki az egyik helység mintha bomba robbant volna. Pizzás dobozok szerte-szélyel, törött dobverők, pengetők és még egy csomó ilyesmi.

-Dobjátok le magatokat- mondta Gustav Vicinek és nekem.

Ezt is tettük leültünk a kanapéra. Mellém, még beül Gustav, Tom és George egy-egy fotelba, míg Bill kimet a „konyha”(fogjuk rá hogy konyha)-ba és hozott egy adag pizzát meg egy üveg kólát. Letette az asztalra a cuccost majd körbenézett. Leeset neki hogy nem maradt hely. Elindult felénk, de nem tudtam hogy mit akar, majd ránk dobta magát. Elfeküdt kényelmesen a 3munk bábán.

-Biiiiill.Ezt ugye nem gondolod komolyan?!- kiáltottam- Tiszta nehéz vagy!!

Aztán elkezdtük csikizni és szegény majdnem leesett, de belém kapaszkodott így mindketten a földön landoltunk és csikiztük egymást ott ahol értük.

Mikor már mindketten kivoltunk abbahagytuk és egymásra néztünk.

-Van egy ötletem.- mondtuk egyszerre.

-Mond te előbb- mondtam neki.

-Ok.- mondta.- Üljünk le egy körbe és játszunk kérdezz-felek-et. Csak az igazat lehet mondani.

Félretoltuk az asztalt és szerztünk egy sörösüveget. Bill kezdett.

Az üveg Tom felé fordult.

-Tom… mi az amit egy lánynak sohasem mondanál el?

Nagy gondolkozás után

-A te titkaidat.- mondta halkan. Aztán váltott a laza stílusára.- Én pörgetek.

Az üveg Vici előtt ált meg.

-Mi az amitől sohasem válnál meg?- kérdezte.

-Ez egyszerű-mondta-Azt hittem megszívatsz … a szeretteimtől.

Pörgetés és én jöttem.

-Mi az amire most legjobban vágysz?-kérdezte.

-Egy párkapcsoltra és arra a fekete gitárra ami a zeneboltban van.

Egy ideig még játszottunk, de egy idő után én bealudtam.