7 óra 5 perc, a zene bolt előtt.

-Hol vannak már?- kérdezte tőlem Vici.

-Honnan tudjam, de én ide fagyok.- vacogtam.- Ha 5 percen belül nem jönnek, én haza megyek.

5 perc elteltével.

-Nah én mentem.- mondtam Vici-nek.- Te is jössz?

-Nyugi, mindjárt itt lesznek.

És ahogy ezt kimondta bekanyarodott Tom autója a sarkon.

-Én megmondtam- vigyorgott rám, én meg felemeltem a hüvelykujjam.

A kocsiból kipattant Bill.

-Gyertek gyorsan, sietünk.

Beszálltunk az autóba és köszöntünk Tomnak is. XD

-Hogy-hogy ilyen kutya futába…- kezdtem el, de Tom közbe vágott.

-A menegerünk, David, nem akarta engedni, hogy bevigyünk titeket, mert hogyha ezt a rajongók megtudják, azt fogják hinni a barátnőink vagytok…

-Pfff…-mondtam.

-Hát jah.- mondta Bill. –De aztán együtt 4en kibalhéztuk. XD

-Köszi srácok. –mondta Vici.

-Jaja… olyan jó érzés…- uh elszóltam magam….jaj neee. Most jönnek majd a kérdések. -gondoltam magamban.

-Ezt hogy érted?- kérdezte Vici.

-Jobb, ha az igazat mondom.- gondoltam magamban.

Sóhajtottam egyet, majd elkezdtem.

-Amerikában nem voltam senkivel sem jóban… azaz inkább ők nem voltak velem jóba. –majd elkezdtem vigyorogni.- De itt más a helyzet.XD

Majd mind1iknek adtam 1-1 puszit.XD Meg elkezdtem énekelni a fahangomon és a többiek is segítettek.

-Csend- mondta komolyan Bill.- Lányok, figyeljetek. Kerülővel megyünk, de még így is lehetnek rajongók a közelben. Egy parkoló ház tartozik a csarnokhoz és annak a hátsó bejáratán megyünk be, és utána meg majd a csarnokba átvezető folyosón.

-Komolyan, mint egy haditerv.- mondtam.

-Az is.- válaszolta Tom.

-Majd meg tuod miért van ez.- mondta nekem Vici.

Így csöndben kocsikáztunk már egy ideje, amikor meghallotam a távolból felzendülő éneket.

-Ezek a rajongók?- kérdeztem halkan.

-Igen.- válaszolt mosolyogva Bill. Látszott rajta hogy nagyon élvezi a dolgot.- Imádom őket.

-Hát ja, és van köztük egy csomó jó csaj.- vigyorodott el Tom is.

Hallottam hogy egyre közelebb érünk a helyszínhez, mivel egyre hangosabban szólt az ének.

-Schrei… ordíts…Ez a ti számotok? -kérdeztem.

-Aha.- mind a 3man egyszerre válaszoltak.

-A többi szöveget nem értem.

-Majd megérted… Te ismered a dalainkat?- kérdezte hírtelen Bill Vici-től.

-Öhh… igen…most részletezzem?

-Igen.- az ikrek egyszerre.

-Uh… a 3 bátyám, ki nem állhat titeket… és én meg kíváncsi voltam…- mondta halkan.- És hát megtetszett… Jah és azt mondtam otthon, hogy ma egyik barátomnál alszok. Megtudják hol vagyok, tuti lenyakaznak… XD

-Aszem kezdem felfogni, milyen híresek vagytok…- mondtam kábán.

-Az nem árt.- röhögte el magát Tom.

A „haditerv” sikerrel járt és bejutottunk a csarnokba. Gyorsan köszöntünk George-nak és Gustav-nak. Majd megint ismertették velünk a „2. haditervet” .XD

-Mi előtt beengedik a rajongókat, nektek oda kell állnotok az ajtóhoz és nektek is futni kell, hogy elől legyetek.- mondta George.

-Mert ha nem, akkor kérdezgetni fogják, hogy jutottatok be meg ilyenek.- mondta Bill.

-Aha…világos.- mondtam.

-Vici! Te tudod, hol vagyunk?- kérdezte Tom.- És tuod hol van az a kicsi híd a patak felett? Jól el van dugva….

-Tudom, hogy hol van.

-Nah, akkor majd ott várunk titeket.- mondta Bill.

-Rendben.- vágta rá Vici.

-Nah mi megyünk, mindjárt kezdünk.- mondta Gustav.

-Oké. Sok szerencsét. –mondtam és adtam mind1iknek 1-1 „szerencse” puszit és Vici is. XD

-Nekünk nem kell a szerencse. Van helyette tudás.- mondta fölényesen Tom.

-Ha-ha… Milyen tudás?- mondtam röhögve.- Hogyan vigyük föl a lányokat szobára?!

-Ahhoz is kell némi tudás.- mondta besértődve.

-Jaj, ne durcizz be… XD Csak poénkodtam.

-Tudom.- még mindig durcisan.- De ez nem volt vicces.- komoly fejből át vigyorgósba.- De ez az. XD

És elkezdett kergetni a bazi nagy csarnokban.

-Hé hagyjál már. –kiáltottam hátra.

-Dehogy is.- mondta vigyorogva.

Majd hirtelen megálltam, és a nagy vigyorgás közepette belém ütközött. XDD

Elcsapott, mint egy autó. Akkorát zakóztunk, de csak nevettünk a földön. A többiek is földön fetrengtek a nevetéstől.

-Hé… -kiáltottam föl és fölálltam.- Nektek mennetek kéne. –mondta és felhúztam a földről a mellettem fekvő Tom-ot.

-Hát ja.- mondta lazán- Nah akkor sziasztok.

És 5 perc után mind a 4en, eltűntek a színpad mögött.

-Nah menyünk a bejárathoz.- mondta Vici. És el is indult. Én is követtem. Az ajtó melletti fal résznek neki támaszkodtunk és vártunk.

-Most komolyan. Ennyire híresek?- törtem meg a csendet.

-Igen… már Amerikában is ismerik egy kicsit őket.- mondta Vici nagy büszkén.- Ez egy német zenekartól nem semmi. Amin rajta van a képük, megveszik. Akármi az.

-Nem túlzol?

-Nem… mindjárt 8 óra.- mondta.- Akkor nyitják a kapukat. Áááá… csak megsúgom neked… IMÁDOM A TOKIO HOTEL-T- kiáltja. XD

-Komolyan?- kérdeztem.

-Igen-igen. Imádom. Olyan jó hogy találkoztam velük. Ááááá….- hadarja (tudjátok úgy mint egy fan XD)

-Hé, nyugi.- kezdtem el csitítani.- Kül ezt eddig mért nem mondtad nekik?

-Nem tom.- válaszolta már nyugodtabban.- De nem is akarom hogy megtudják!!!

-Ok. Nem szólok egy szót se… De miért…-a mondatot már nem tudtam befejezni, mert kinyitották a kapukat és Vici karon ragadt és rángatott. Mindenki úgy futott, mint ha az élete múlna rajta.

De végül sikerül a kifutó bal oldalára az első sorba beállnunk.

Még 10 percig csak állt mindenki és figyelte a színpadot. Egy idő után mindenki elkezdte azt kiabálni, hogy „Tokio Hotel”.

A sötét színpad kezdett kivilágosodni egy kicsit és láttam hogy George, Tom és Gustav már fönn vannak. De hol van Bíll?

Elkezdtek zenélni és egyszer csak „berobban” Bill a színpadra. A lányok sikítoznak, én majdnem megsüketültem.

Bill végig ugrálta és tombolta az egész másfél órát. Tom is mászkált és persze flörtölt az első pár sorban álló lányokkal. Nagyon állat volt. Már értettem miért szeretik őket enyien.

A számok szövegei, nagyon igazak és komolyak voltak. Elmondott mindent ami fontos volt. A végén már szinte már én is pattogtam mint a többi rajongo, de nagyon jól éreztem magam.

Azt a dalt amit hallottam idefele, nagyon megszerettem és a végére már fújta belőle egy szót. SCHREI!!!

Miután elmentek a rajongók visszahívták őket és még eljátszottak 3 dalt.