-Mi tartott ilyen sokáig?- kérdezte George, mikor meglátott minket.
-Tudod, a rajongók még ott álltak és állnak fél órát és rajtuk kellet áttörnünk. –mondtam. -De a koncert valami eszméletlen volt.
Lehuppantam a fűre, a fiúkkal szemben és Vici is leült mellém.
-Nem tudtam, hogy ilyen jó számaitok vannak. Nagyon tetszet.- mondtam.
-Tudjuk ám, hogy jók vagyunk.- mondta vigyorogva Tom… várt egy kicsit, de én nem szóltam semmit.- Mi az?! Fényeztem magunkat, le kéne oltanod.
-Jah tényleg XDDD… Ha az egód magasabb lenne, akkor meg tudnád nézni Bill haját felülről.
-Hééé… -mind2ten egyszerre morogtak, de erejük nem volt, hogy elkapjanak. XD
-Olyan jó itt.- mondtam halkan és felnéztem a teliholdra.- Olyan szép és nyugodt.
-Igen az. –morajlott mindenki.
-Szerintetek milyen hideg a víz?- kérdeztem.
-Hát eléggé mivel hogy tél van.- mondta Bill.
Hülye fejet vágtam.
-Nah, azt tuom.- mondtam és elindultam a part legszéléhez, és levettem a cipőm és a zoknim, meg felhajtottam a nadrágom szárát.
-Ennek meg mi baja- kérdezte halkan Tom.
-Nem tudom, de meg kell állítani.- mondta Bill és már kelt is fel.- Még a végén megfázik.
Odajött mögém és leült mellém.
-Valami baj van?- kérdezte.
-Nincs… Vagy nem tuom… -mondtam elgondolkozva.- Milyen érzés szerelmesnek lenni?- kérdeztem tőle és visszavettem a zoknim, a cipőmet és lehúztam a nadrágom szárát.
Egy ideig csöndben maradt, majd végül halkan megszólalt.
-Nem tudom -mondta.- Mindenki másképp éli meg, lehet hogy már éled, és az is lehet hogy élem. Nem tudni. Mindenkinek magában kell eldöntenie.
-Köszönöm.- és megöleltem.- Nah menyünk vissza a többiekhez … már hallom is Tom beszólásait. XD.
Visszamentünk a többiekhez és Tom már nyitotta volna szólásra a száját, de közbe vágtam.
-Egy szót sem!- mondtam neki emelt hangon.
-Oké főnök!
10 perc csönd.
-Ha kérhetnétek valamit, mi lenne az?- kérdeztem.
-Hát… talán azt hogy… tuod te, Vici meg én… itt a természetben…baszélgethessünk- mondta lazán.
-A jó büdöst!!!- mondtam kiabálva és odaültem mögé és elkezdtem húzogatni a raszta tincseit.- Ezt a kívánságot még 1000 tündér sem tudná teljesíteni.
-Ki tudja… lehet hogy nem is kel hozzá tündér.- mondta kajánul.
Erre elkezdtem jelképesen folytogatni.
-Engedj már el!!!- visongta.- Ez fáj!!
-Nem is szorítom a nyakad!
-Neem baaj.- még mindig visította.- EEEEEEeeeengeeeeedj eeeeeel.
Gyorsan elengedtem.
-Ez rosszabb, mint a sziréna… Jézusom… Hova kerültem.- mondtam szörnyülködve, majd elkiáltottam magam.- ZSÁKBA SZIRÉNA!!!
-Héé… te pápaszemes ugra-bugra.
-Zsákba sziréna!!!- s kinyújtottam rá a nyelvem.
-Kislány! Nem tud egyedül haza menni!- folytatta dedós hangon.
-Szemetes zsák, szeméttel töltve.
-Bill barátnője.
-Hülye gyerek.
-Tokio Hotel nem ismerő…
Úgy csináltam, mint ha el kezdtem volna sírni.
-Nem tehetek róla, hogy új vagyok itt és nem tudok egyedül közlekedni még és nem ismerem a TH-t.- mondtam szipogva.
Nagy csönd.
-Tom te barom.
-Érzéketlen hülye. Stb…
Én meg rázkódtam a röhögéstől összegömbölyödve, de ők azt hitték a sírástól.
Tom oda jött mögém.
-Nem úgy gondoltam- mondta halkan.
-De igen…-mondtam „szipogva.
-Akkor bocsánat.- mondta megint.
-Nem akarom.- mondtam halkan, már fuldokolva a röhögéstől.- Neked kell megbocsátanod kérnem- ezt még szomin, majd kitört belőlem a röhögés és elordítottam magam.- HOGY MAJMOT CSINÁLTAM BELÖLLED.
Mindenki szakadt a röhögéstől még maga Tom is. Majd miután mindenki lehiggadt egy kicsit oda mentem Tom mellé és jó szorosan megöleltem.
-Remélem nem haragszol.
-Áh dehogy is.- röhögött még mindig.
-Ez azért nem volt olyan vicces.- mondtam mosolyogva, majd elengedtem.
-Dehogynem.- és elkezdett megint szakadni. Mi meg csak néztük, aztán elkezdtünk rajta röhögni. Nagyon értelmes volt.
Aztán egyszer csak abbahagyta a röhögést hírtelen. Erre mindenki fölfigyelt.
-Van egy kérdésem. Ti még szüzek vagytok?- kérdezte Tom Vici-től és tőlem.
-Ez most hogy a francba jött ide???-kérdeztem.
-Nem tom. -vállat.- Válasz?
-Pfff… én még igen- mondtam, mint ha tök természetes lenne.
-Ez most komoly?- kérdezte Tom.
-Igen.- mondtam, és már röhögtem. –Ilyen nehéz a felfogásod?!
-És te Vici?- kérdezte George.
-Én már nem.-mondta és tudtam, hogy eléggé elpirult.
Mindenki ledöbbent.
-És mikor?- kérdezte Tom.
-2 évvel ezelőtt, 15 évesen.
-Nah szerintem, mehetnénk- törtem meg a csendet.