-Apa! Hol van a közelbe valamilyen pláza?- kérdeztem miközben épp reggeliztem.
-A Fő téren találsz egy nagyot.- válaszolta nekem.
-Ma délután itthon leszek. Jó?- mondtam.
Választ nem kaptam.
-Holnap lesz a karácsonyi fellépés amire készültem! Ugye eljösz?-kérdeztem.
-Persze.- mosolyodott el.- Mikor kezdődik?
-6kor.- mondtam.- Az előadás után átjöhet hozzánk pát barátom elő-karácsonyozni?
-Menyien?
-Öten.
-Az az öt, akik ma keltettek?- kérdezte elképedve.
-Öh… igen… tudom, hogy nem néznek ki valami jó gyerekeknek, de ők az én igazi barátaim.-mondtam mosolyogva.
-Nem Lana, nem lehet.- mondta szigorúan.- Szét fogják rombolni a házat és a karácsony a család ünnepe.
-Apa! 23.án van a fellépés az még nem karácsony.
-Nem érdekel!
-Apa!!! Nekem részben ők a családom.- már szinte sírva.- Ezt kérem tőled karácsonyra. Semmi többet.
-Te ezt most komolyan gondolod?- kérdezte apám meglepődve.
-Igen.
-Rendben, legyen, de max fél 11ig!
-Köszönöm.- mondtam és megöleltem.-Kül délután akkor jövök haza és utána elmegyünk karácsonyfát venni?
-Mehetünk.
-Nah én akkor most mentem. Majd jövök!Szia. -És elindultam.
Felszálltam a villamosra, ami elvitt egészen a Fő térig. Megláttam a plázát és elindultam felé. De észrevettem hogy a téren egy csomó kis üzlet van. Megláttam egy kicsi sikátorszerűségben egy kiegészítős boltot.
-Tom és Bill.- suttogtam.
„Berontottam” a boltba és megnéztem az összes polcot és kis szekrényt. Billnek vettem egy halálfejes nyakláncot és egy hozzá való gyűrűt. Tomnak egy piros-fekete mintás sapit, hozzá egy fekete fejpántot és egy piros csukló szorított. Ezzel meg voltam. Bementem a plázába nézelődni. Egy ajándék boltban vettem egy aranyos macit Vicinek és egy gyertyát. Aztán mentem tovább.
-Mi a francot vegyek George-nak és Gustav-nak?- kérdeztem magamtól. Vagy egy órát mászkáltam, de nem szállt meg az ihlet. Mikor már kezdtem feladni, meghallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja. Körbenéztem, de nem láttam senkit. Mentem tovább, de folyamatosan hallottam a nevem, de nem láttam, ki szólít. Egyszer csak oldalról éreztem egy nagy lökést. Valaki nekem jött és a plázában lévő kanapéra lökött és rám ugrott.
-Te állat!- kiáltottan.
-Vau-vau.- ugatott az illető.
-TOM!!! –letoltam magamról és végül mindketten ülő helyzetbe kerültünk.- Te szólongattál már egy ideje?
-Igen! Jé akkor nem vagy süket, csak vak.- vigyorgott. Erre kapott töllem egy barackot.
-Hé ez fájt!- mondta, majd elkezdte tapogatni a fejét.- Kül, te mit keresel itt?
-Ajándékokat veszek. Te?
-Én is. Legalább jó tudni, nem csak én vok olyan marha hogy az utolsó pillanatban vásároljak.- mondja.
-Egy kérdés! Mit vegyek Gustavnak és Georgenak?- kérdeztem.
-Segítek, ha te is elmondod, mit vegyek Vicinek!
-Rendben.
Az időt elvásárolgattuk. Majd mikor végeztünk elindultunk hazafele.
-Jah mielőtt elfelejtem! Holnap a fellépés után jöhettek át hozzánk előkarácsonyozni! -mondtam vidáman.
-Juj de jó!- csillant fel Tom szeme.
-És még egy! Van egy felesleges jegyem, kell neked?- kérdeztem.
-Hát…már meghívtuk anyut, aput Andreas-t és Heidit.
-Aha…biztos. Akkor kell vagy nem?
-Várj! Egy pill, felhívom Billt. OK?
-Persze.- mosolyogtam.
Tom gyorsan lebonyolította a telefont.
-Jöhet. Meghívjuk a menegerünket. -mondta.
-Ok.- mondtam és odaadtam neki a jegyet.
-Köszi.
Épp sétáltunk a téren hazafele, mikor egy kisgyerek véletlenül megdobott egy hógolyóval.
-ÁÁÁÁ -ijedtem meg.
Erre jött egy Tomtól is.
-Héé…ezért még kapsz.- kiabáltam és hozzá vágtam egy hógolyót.
A szokásunkhoz híven megint elkezdtük kergetni egymást és a hóban kötöttünk ki és egymásra dobáltuk a havat mint az óvodások.
Egy idő után azért elindultunk hazafele.
-Nah akkor holnap 5kor a zenebolt elött.- köszöntem el tőle és adtam neki 2 puszit.