Az egész dal kész volt és már tudtuk rendesen nyomni. Nagyon jó volt, de minél többször játszottuk annál jobban éreztem a szorítást a szívemben. Nem tagadom, az első részt Tommal való álmomról írtam, de minél többet játszottuk annál jobban elszállt és szomorított. De nem baj, én döntöttem így. Így lesz a helyes, nem másképp.
-Lana! Már megint mért nem figyelsz?- kérdezi David emelt hangon tőlem.
-Bocsánat.- csak ennyit bírtam kinyögni.
-Ha lehet, többet ne forduljon elő.
Éppen én voltam a felvevő kamrában és éppen a lassú részt énekeltem fel és persze már megint nagyon fájt. Nem érdekel, ezt most meg kell csinálnom a srácok kedvéért.
Szóval elég hamar felvettük ezután az én részem. Aztán persze jöttek a többiek is.
Nekik sokkal jobban ment, mint nekem. Még Vicinek is. Épp szünet volt.
Amikor arra eszméltem fel, hogy valaki karon ragad és kimegyünk az udvarra. Rájöttem csak George az.
Ő gyorsan leült az udvar lépcsőjére és engem is lehúzott.
-Figyelj ide.- kezdett el beszélni és a szemembe nézett.- nem tudom mi történt közted és Tom között, de nem is érdekel. De az igen hogy mindketten mást sem csináltok, csak lógatjátok az orrotokat.
-És miért velem beszélsz most?- kérdeztem.
-Azért mert Tommal nem lehet beszélni ilyenről, de veled igen. Nem tudom hova tűnt az a vagány csajszi, akit megismertem. Mindig beszélt, ugrándozott, nevetett és verekedett vagy szívatta Tomot. Most e-helyett, egy szürke kisegeret látok, aki kisem dugja az orrát, csak a saját gondján rágódik. Sokkal többre vagy képes, csak használd ki a képességeidet. -mondta majd lassan felállt.- Mindenki nagyon aggódik érted.
-Köszönöm.- mondtam halkan.
-Nincs mit.
Igaza van. Teljesen igaza. Miért kellet ezt csinálnom?!
Csak tönkretettem magam és másokat. És még nincs késő!
Csak le kell rendeznem magamban a dolgokat és minden menni fog.
Egy 10 perc után berontok a szobába, ahol a többiek éppen esznek meg pihiznek.
-Haaliii, megjöttem.- kiáltom el magam, erre mindenki a hülye
döbbent fejjel válaszol.- Na mi az, citromba haraptatok, vagy
csak lassan forog az agykerék.- vigyorogtam és közben kiabáltam,
majd levágtam magam George mellé.
-Köszi a tippet.- vigyorogtam, majd adtam neki egy puszit.- Hálám örökké üldözni fog.
-Oké, akkor hozhatsz nekem egy kólát.- mondja vigyorogva.
-Tudod mikor.- kezdek el nevetni.
-Igen! Most.- mondja nevetve.
-A halál most� soha napján, kiskedden.
-Azt mondtad hálás leszel.
-Igen és az is vagyok, de nem csicska.- XD már szakadtunk a nevetéstől, de mindenki.
Kimegyek a konyhába és fogok egy doboz kólát és kibontom
majd odadobom George-nak aki tiszta kóla lett.
-Ááááá. -kiabál.- Én nem így értettem!
-De én igen.- nyújtottam ki a nyelvem, erre egy jó nagy adag kólát kaptam a képembe.
-Hééé- kiáltottam fel.
Szóval nem kell részleteznem� kóla csatáztunk XD. Csak akkor
fejeztük már be, amikor David bejött szólni hogy vége a szünetnek
és mikor meglátta mit csináltunk kijelentette hogy �Elöbb akkor
öltözzetek át inkább� Erre a mondatára kapott Ő is egy kis kólát az arcába.
Ezek után kaptunk egy kis fejmosást és David kijelentette
Menjetek haza, ma nem lehet veletek dolgozni!