Most már egész jól vagyok. Tommal egész normálisan viselkedünk, de sajnos azért nem olyan, mint régen. Mostanában Bill-el sokkal jobban vagyok. Még mindig fáj, de legalább megtanultam elrejteni mások elöl. De most nem
ez a legnagyobb gondom! Ma lesz az első fellépés a fiúkkal. Nagyon parázok és legszívesebben kiabálnék. Még csak reggel van és csak este 6 kor lesz a fellépés valamelyik zenei TVben. És ÉLŐBEN!!! Ááááá� Muszály felhívnom valakit. Bill!
Gyorsan tárcsáztam és vártam.
-Szia Bill! Remélem nem keltetelek fel!- darálom gyorsan.- Nagyon izgulok! Mi van, ha nem tetszik nekik, vagy ha megdobálnak és� És lesz ma még próba ugye?
-Azért levegőt is vegyél.- mondja komásan.- És igen felkeltettél. És ne izgulj és nem fognak megdobálni és nem, ma már nem lesz próba.
Ezt mind haláli lassúsággal mondta el. Ezen el is nevettem magam, majd felfogtam mit mondott.
-Hééé! Nekem kell próba. El fogom rontani. Áááá.
-Nyugodj már le.- mondja tök megnyugtató hangon.- Nem lesz semmi baj, ne izgulj. Mi is ott leszünk, nem csak te.
Sóhajtok egyet majd folytatom.
-Rendben� És kösz.- mondom vigyorogva.- Te mindig meg tudsz nyugtatni.
-Végre� és nincs mit. Na én dőlök vissza az ágyba. Jóócakát!
-Szia és bocsi! És neked is jó éjt.- vigyorodok el majd leteszem a telefont.
Ezután ránéztem az órára� már fél 2 volt mikor felkeltem. De azt nem kérdeztem meg hol találkozunk! Hát akkor zargassuk BilltXDD
-Mi van már megint?- kérdezte idegesen.
-Nyiiii� mikor és hol találkozunk?- kérdezem.
-Zenebolt fél 5.
-Ok, csak szólok már fél 2 van. Nem kéne felkelni? -kérdezem.
-Nem�De.- mondja hirtelen.
-Oké akkor ezt megbeszéltük.- mondtam mosolyogva.- Szijaaa.
-Hali és kösz, hogy szóltál.- mondta és letette.
Huh fél 5ig nem történt semmi. Csak elkészültem, meg ilyeneke.
Már a Zene Bolt előtt állok Vicivel, aki egy árva szót sem szólt, majd
hírtelen elkezdett toporzékolni.
-Jaj� félek, nem akarok fellépni, parázok, rettegek� ááá�- már
szinte sírt, szegényke teljesen kivolt idegileg.
Gyorsan megöleltem és elkezdtem hozzá beszélni.
-Ne aggódj.- mondjuk ezt jó ember mondta mikor nekem
is remegett a térdem.- Minden rendben lesz, hisz mindent
elpróbáltunk ezerszer és tudjuk az egész dalt. És meg kell
mutatni a fiúknak, hogy azért mi is tudunk.- nevetem.
Elengedtük egymást és mosolyogtunk. Valahogy megnyugtattam magamat is.
-Szerintem a rajongóknak ezerszer el kell majd mondanunk,
hogy a fiúkkal csak barátok vagyunk.- nevet Vici.
-Hát az biztos.- ÁÁÁÁÁÁÁÁááá megörülök� Vici is tudja azért
mikor mit kell mondani� pff� nah mind1.
Még egy kicsit hülyéskedtünk, majd megérkeztek a fiúk.
-Sziasztok!- köszönök vidáman és beugrok a kocsiba.
-Mi ez a vidámság?- kérdezi Georg.- Nem is izgulsz?
Gyorsan körbenéztem, majd láttam, hogy Vici még nem szállt be az autóba.
-De, nagyon, csak Vici is parázik és ha én is azt mutatom, akkor
csak hergelem.- mondtam halkan.- Szal csak vidáman és ti se mutassátok.
-És honnan gondolod, hogy mi félünk?- kérdezi Tom.- Én például egyáltalán nem.
-Ezt próbáld meg, másnak beadni.- vigyorogtam rá és viszonozta,
én erre rögtön elfordultam és kikiabáltam Vicinek, hogy szálljon be.
-Még egy percet kérek, mert ha most beülök, akkor kidobom a taccsot.- mondta.
Egy kis idő után, tényleg beszállt.
-Indulhatunk?- kérdeztem vidáman.
-Aha. Te hogy, hogy nem izgulsz?- kérdezte Vici.
Tom prüszkölt egyet, én meg oldalba böktem.
-Hát� már elkezdtük és nem tudunk mást tenni, csak kiállunk és
megmutatjuk, hogy mit tudunk.- mondtam mosolyogva.- Jah és bízok a fiúkban.
Mindegyik oda kapta a fejét és kérdően nézett.
-Mind1- mondom, majd elvigyorodom.- Nem akarom hogy nőjön
az EGOtok� már így is elég nagy.
-Hát, talán azért, mert van mire.- vigyorog Tom a sapkája alól.