-Szia apa!-léptem be az ajtón és elkezdtem darálni az egészet.- Képzeld, egy bandában fogok játszani és kapok szerződést, holnap találkozok a bandával és három nap múlva megyek Amerikába turnézni a karácsoniy dallal.-mondtam vidáman.

-Felfogtam, de kicsit tagoltabban és lassaban...- mondja apám.

-Na szóval, tudod volt az a karácsonyi dal amivel felléptünk... azt átdolgoztuk és a fiúk akarják vinni az Amerikai turnéra, de akkor mi is kellünk, mert nem nyomják playback-ről./állítólagXDD/- mondom lassabban de úgyan úgy élvezettel.

-És mennyi időre?-kérdezi apum.

-Hát 6 hét...

-Az sok idő, te lány.-mondja komolyan.- Addig egyedűl akarsz lenni?

-Nem... először is a fiúk és Vici vigyáznak rám...~nah ez nem igaz, de mind1~gondoltam.-Aztán ott van még a manager, David, aztán a 23 fős stáb. -mondom- Ez elég?

-Jól van meggyőztél... anyád tudja?

-Még nem.- mondom majd folytatom- A másik dolog meg az, hogy egy bandában fogok játszani és kapok majd szerződést és holnap találkozok a bandával.

-Jó hallani... ez volt a vágyad... és a sulival mi lesz?-kérdezte apám, de látszott nem örül.

-A managger lebeszélt, mindent, halasztok egy évet.-mondtam.

-És velem nem kell megbeszélni meg aláírni vmit?-kérdezte dühösen.

-Nyugi, most beszélek veled és holnap után hozom a papírt...

Nah ezek után apám ordított egy sort aztán visszafeleseltem, aztán..

-Nem kell mindenért le kiabálni engem, attól hogy még életkorban nem vagyok nagykorú, tudok egyedül is dönteni az életemről.- mondtam emelt hangon, már teljesen felhúztam magam.- Nem kell beleszólni.

Erre kaptam egy pofont, kicsit fájt...na jó, nagyon, de ugyan úgy visszanéztem apámra. Néha nagyon kiborít, és akkor ő is meg én is ordítunk. Ezt már amikor én 5 éves voltam akkor is eljátszottuk, de már akkor is volt anyi eszem, hogy visszaszóljak. Mindig megmondtam amit gondolok és ez nem változott. Apám szemében dühöt láttam, peddig nincs is miért, hisz neki is tudnia kéne, hogy nem vagyok már kisgyerek.

-Felnőttem!Éreted?!- kérdeztem tök nyugodtan.

-Ha ez így van, akkor szed össze a cuccaid és menj máshova! Nem érdekel hova... és a papirodat is dugd oda ahova akarod én ugyan nem írom alá.-mondta majd felvette a dzsekijét és indulni készült.- 2 órád van!-majd kiment.

-Azt a rohadt...-gondoltam.-2 óra aladt nem végzek a pakolással... egyedül. Még felsem fogtam mitörtént.

Elővettem a mobilomat és konferencia hívásban felhívtam Tomot, Vicit, Billt, Gustavot és Georgot.

-Sziasztok! Tudom hogy nincs korán, de ide tudnátok mindanyian jönni hozzám? Baj van... ha jöttök itt elmondom.-hadartam gyorsan, kicsit elfuló hangon, mivel most fogtam fel hogy mit tett az apám.

-Megyünk.- mindenki jelezte és le is tették a telefont.

15 perc múlva mindenki ott volt. Gyorsan felvázoltam, mi történt és mindenkit megkértem hogy segítsen pakolni.

Mikor már minden cuccom az ajtó elött volt... 5 börönd plusz a hangszerek... szintetizátor és 3 gitár meg 1 erősítő.

-Köszönök nektek mindent...-mondtam lehajtott fejjel.

-Hé... ne szomorkodj.- emeli fel a fejem George majd megölel.- Van egy ötletem.

Az ötlet az volt hogy a Jung und Nicht Mehr Jugendfrei-t leírtuk anglolul apámnak. Nem tudom mire volt jó, de így valahogy megnyugodtam. A dalszöveg mellet még ott hagytam egy félbetépett képet, amin eredetileg én is apám voltunk. Apám mindig is érzékeny tipus volt csak szépen elrejtette egy kemény állarc mögé. Így tudtam vele közölni, hogy már nem érdekel mit mond, a saját utamat járom. Miután ez megvolt elindultunk.. szerencsére a fiúk 3 kocsival jöttek szal minden elfért. De útközben valami szöget ütött a fejembe.

-Nem tudtok valahol a közelben egy olcsó hotelt?-kérdeztem.

Tom és Bill összenéztek.

-De tudunk.- mondja Tom.- A neve Kaulitz Hotel. Itt van nem mesze.

-Hé fiúk... nem fogok élősködni...

-Tényleg nem fogsz.- mondja Bill.-Szivesen látunk... és külömbenis, ha jobban érzed magad tölle, fizethetsz lakbért meg rezsit.

-Igen-sóhajtozik Tom- Már nem tudjuk fentartani a lakást és kéne a segítséged. Kérlek segííts!

-Köszi.- mosolyogtam a két fiúra.- Nem is tudom mit csinálnék nélkületek.

-Nincs mit.

Ezek után csöndben ültünk majd megcsörren a telefonom. Ránéztem és a kijelzőn Apám neve ált. Undorodva eldobtam a telefont.

-Nem akarod inkább felvenni?-kérdezte óvatosan Vici.

-Nem.- válaszoltam tömören.

-De... lehet akkor minden rendbe jönne.

-Nem, és én egyáltalán nem akartam apámhoz költözni... Csak muszály volt, mert anyámnak nincs anyi pénze, hogy mind ketten jól tudjunk élni és apám meg nem küldött nekünk pénzt.- mondtam lehajtott fejjel.-De most hogy tudok pénzt keresni...

-De apád nem azt mondta nem írja alá a nyilatkozatot?-kérdezte Vici.

-De... majd anyámmal aláiratom... amikor megyünk Amerikába-mondom.- És ha sikerül, az a banda, akkor tudok anyámnak segíteni.

-És elakarsz menni innen, vissza Amerikába?- kérdezte Tom és rámnézett.

~Most azt akarja, hogy maradjak? Hogy jobban fájon? Vagy tényleg tetszem neki? Nem hiszem... de ha igen, akkor sem lesz semmi~gondoltam, majd felnéztem és a szemébe néztem.- Megigértem, hogy segítek nektek és ott van a banda is...-mondtam.

-Csak ezért maradnál?- kérdezte Tom.

Én erre csak megráztam a fejem és megint lefele néztem. Kicsit bántott, hogy ezt kérdezte, de nem tudtam mást csinálni... Sajnáltam, hogy így jött ki minden. Nekem is persze hogy olyan fiú kell, akit nem szabad megszereznem, mert abból csak baja származhat.

Egy kis idő után meg is érkeztünk. Mindenki segített kipakolni a csomagokat a kocsikból és felvittük abba a szobába, amit a fiúk vendégszobának mondtak. Én az egész pakolást szó nélkül tettem és csak goldolkoztam. Miután minden cuccom fenn volt elköszöntem mindenkitől és megköszöntem a segítségét. Bill megmutatta a fürdőt, de én inkább bementem a szobámba és felhívtam anyámat. Elmeséltem mindent neki. Örült a zenei sikeremnek az apámmal való kapcsolatról nem szólt semmit, csak anyit mondott vigyázzak magamra és hogy akkor 3 nap múlva keressem meg.

Ezek után elővettem a táskámból egy törölközőt egy hosszú polót és egy rövidnadrágot és elmentem fürödni. Félórán át engedtem magamra a forró vizet és egy kicsit megnyugodtam. Lementem a nappaliba pizsiben és leültem a fiúkhoz a kanapéra.

-Köszönöm mégegyszer- mondom nekik.

-Hé, ezt már letárgyaltuk, szivesen.

-Na én aszem elmegyek aludni.-mondom és már indultam is.- Jó éjt!

-Neked is.

Felmentem a szobámba és lefeküdtem. Az álom hamar elnyomott. Arra ébredtem hogy valaki rázogat és az arcom könyben ázik.

-Lana...Kelj már fel...mi a baj?-keltegetett Bill.

Kinyitottam a szemem és észrevettem még sötét van.

-Jó vagy?-kérdezte Bill.

-Igen, csak rosszat álmodtam.-még mindig sírva, eszembe jutott minden amit álmodtam.

-De mit?

-Most mondjam el?- mondtam hallkan.

-Igen.

-Hát..először vissza álmodtam azt... azt, hogy apám ordítozik velem és megüt... majd... majd azt... amikor Tommal a garázsban vagyunk.

Bill átölelt én meg sírtam a vállán.

-Mért kel hogy ez mind velem történyen? Már álmodtam Tommal régebben, de már... már nem... de most, hogy apám ezt csinálta... á teljesen ki vagyok... és 2 nap múlva turnétok van.

Bill csak ovatosan simítja a vállam és nyugtatgat.

-Hallod, nyugodj meg és próbálj meg egy kicsit pihenni még.-mondja halkan.

-Ok. Köszi-mondom majd egy kis csönd után- Nagyon idióta vagyok ezzel a Tomos üggyel kapcsolatban?

-Hát... szerintem eléggé... de kitaláltad és tudom senki nem tud lebeszélni róla... sajnos.-mondja Bill.

-Hát igen... kösz hogy itt voltál... kül hogy-hogy betévedtél ide?

-WC.

-Jah oké..nah mostmár inkább te is menyél aludni.

-Nem...mert tudom, ha most itt hagylak csak elkezded magad marcangolni.-mondja aranyosan és befészkeli magát az ágyamba.

-Jó és akkor mi a terved?-kérdeztem.

-Nem tudom... csak aludj.

-De nem tudok.

-Akkor pihenj.

-XD tudtad hogy hülye vagy...de közben aranyos is?-nevetem fel halkan.

-Nah ezt most minek vegyem?

-Aminek akarod.

-Jól van.

Ezek után félóra múlva mindketten elaludtunk.

Reggel már egyedül ébredtem az ágyamban. Kialvatlannak és nyűgösnek éreztem magam. Valahogy lebotorkáltam a konyhába és főztem kávét. Miután ez meg volt, megittam 2 csészényit. Leültem a nappaliba és bekapcsoltam a tévét. Nem volt benne semmi érdekes így inkáb a telefonom után kaptam és felhívtam anyumat.

-Jó reggelt- köszöntem neki.

-Szia. Hogy aludtál?

-Egyszóval? Sz@rul.-mondtam lehangoltan.- Apám keresett még a telefonomon este.

-Tudom.-mondja.- Engem is felkeresett és rólad érdeklödött.

-Mit mondtál neki?- kedtem el aggódni.

-Semmit, csak azt hogy én aláírom a papirod és a TVben majd találkozhat veled.-mondta mosolyogva.

-Ne legyél ilyen optimista, attól hogy kapok egy szerződést még nem biztos, hogy híres leszek.- mondtam tök komoran.- De azért köszi.

-Ne lógasd az orrod... azt mondtad most a barátaid, akik valamilyen híres zenekar, megkértek, hogy segíts nekik... akkor nem gondolod hogy látnak benned valamit?-kérdezte okoskodva.

-Jaj anya... lehet hogy van egy kis tehetségem, de ez nem elég ehez a szakmához.-mondtam még mindig tök komoran.- Először is, egy csomót kell melózni példáúl a zene megírásával... mondjuk nekem ebben most aszem nem lesz nagy szerepem, de akkor is. Aztán felkel venni és a menegment-nek hírdetnie kell, meg kikell adni a lemezt aztán a fotózások, interjúk, koncertek...

-Elég.- folytotta belém a szót anyám.- Lehet hogy soknak hangzik, de ha szereted csinálni, akkor jól fog minden elsülni.

-Oké... na most leteszlek, mert hallom hogy ébredeznek a srácok.-mondom.

-Srácok?Te fiúknál laksz?- kérdi anyám vigyorogva.

-Igen, baj? Tudok már magamra vigyázni.- mondtam.- Vagy nem. Na tényleg megyek szia.-és letettem.

Mikor letettem már két komás fej ült egy-egy bögre kávé mögött.

-Jó reggelt.- köszöntem nekik, erre persze csak egy morgást kaptam válaszul.

-Csináljak reggelit?-kérdeztem.

Morgás.

-Mit?

Morgás.

Erre előveszek 2 tányér belemorgok és eléjük teszem.

Erre csak néznek banbán.

-Jól van na...-mondtam és csináltam rántottát.- Jó étvágyat.

-Kösz.- mondták ki ma reggel(13 órakkor) az első értelmes szót.

Ezek után elmentem felöltözni, sminkelni és utánna összekészítem az akusztikus gitáromat és már útra készen voltam a találkozóra. Kicsit paráztam, hogy milyen lesz a banda, de ez benne van.