Uh...már 3 napja Amerikában vagyunk és van pár napi rendi pont, ami minden nap megtörténik, változott sorendben.

1. Együt étkezés
2. Tom kerülése
3. Próbálni
4. A srácok interjúra mennek
5. Veszekedés, hogy ki menjen elöbb fürödni
6. Álomomban Tommal találkozni
7. Bill rázására ébredni

Szal így ment a 3 nap végig. Azért néha bevolt iktatva város nézés, de most egy ideig New-Yorkban maradunk.Ez a nap is úgy kezdődött ahogy a többi. Reggel kialvatlanul keltem a Hotelban, ahol megszáltunk. Vici, Bill és én közös lakosztályt kaptunk és mindenkinek volt egy külön kis szobája. Szóval felkeltem és elkezdtem öltözködni. Jó erősen kifestettem magam, hogy ne látszodjanak a szem alatti karikáim. Lesétáltam az étterembe és miután szerztem 2 lekváros zsömlét leültem Vici és Gustav közé.

-Sziasztok.-morogtam.

- Jó reggelt.- köszönt vidáman a fiú.- Hogy aludtál.

Én erre kicsit felnevettem. ~még hogy, hogy aludtam... szarul...mint már kb 2 hete, de kit érdekel~gondoltam.

- Egész jól, köszi...ti?

Aztán folytattuk ezt az "értelmes" beszélgetést. 10-15 perc után, csatlakozott hozzánk Bill, Tom és Georg.

- Hali.- üdvözöltük őket.- Kül vki tudja, hogy mi a mai program?

- Ja... első nagykoncert...

- MIIII???- asszem itt ébredtem fel igazán.- Ez most komoly? Hogy-hogy?Hol? Mikor?

- Ma este 6kor, New-York legnagyobb csarnokában... szóval miután ettünk, megyünk próbálni...

- Uh és én erről mért nem tudok?- kérdeztem morcosan.

- Talán azért, mert mikor ezekről beszélünk...általában belefolysz a kávédba- mondja kioktatóan Vici.- Korábban kéne lefeküdnüd.

Én csak morogtam az orrom alat egyet és összenéztem Billel.

-Mikor megyünk próbára?-kérdeztem.

Georg ránézett az órájára...

-10 perc múlva indulunk a portáról...-mondta kicsit parázva... nem alaptalanul.

-Micsoda???- kiabáltam sé a fél étterem felénk nézett aztán hátra vágtam magam a székbe és ez olyan jól sikerült, hogy hátrazúgtam a székkel együtt.^^ Erre már csak röhögni tudtam és persze a srácok is és még az étterembe ülő vendégek és a pincérek is. Nevetve feltápázkodtam.

-Jól vagyok!- mosolyogtam, erre a fiúk elkezdtek tapsolni és ááá de gáz az egész étterem.- Kész, aszem egész Amerika ismer.

Ezek után, kisomfordáltunk az étteremből és Daviddal együt, a helyszínre utaztunk. Mikor beléptünk a csarnokba muszály volt eltátani a számat és egy kicsit meg is szédültem és megtántorodtam.

-Jól vagy?- kérdezte Tom.

-Igen persze...csak...bazi nagy ez a csarnok...ez mind teli lessz?

-Reméljük- lép mellém mosolyogva Georg.

-Uram-atyám... én már most rosszúl vagyok...mi lesz ha elrontok vmit?- guvadt ki a szemem.-Vagy ha egyszerüen leesek a szinpadról? Vagy begörcsöl az újam, vagy..

-Lana! Csönd... tudod hogy nem lesz semmi baj.- mondta tök nyugott hangon Tom, amitől egy kicsit megnyugodtam, de ez az érzés azonnal elszállt, mikor észrevettem a felénk futó Davidet.

-Srácok! Irány hátra! Újságírók!Az öltöző melleti ajtó!Gyerünk...-mondta gyorsan.

A fiúk sietve elindultak, mi meg Vicivel felsóhajtottunk. Nekünk nem szokásunk az interjúkon részt venni, de...

-Most ti is mentek!- kiált oda hozzánk David.

-MICSODA?- szól vissza Vici.

-Igen, ti is de menjetek már!

-De, mit mondjunk?- akadékoskodtam.

-Azt amit hallani akarnak meg az igazat!-kiabál David és megragadta a karunkat és elkezdett minket húzni.

Mi futottunk mellete, így még az ajtó elött utól értük a fiúkat, de ők már nyitották is az ajtót és minket Vicivel David meg belökött az ajtón. Visszaút már nem volt. Egy csomó kamera figyelt minket és nagyon sok ember. Mi úgy ahogy megáltunk a lábunkon és elkezdtek a vakuk villogni.Mi csak követtük a fiúkat, ahoz a hat székhez, amit sztem nekünk tettek ki egy asztal mögé, amin hat mikrofon is állt. Sorban leültünk és már jött is az első kérdés angolul.

-Sziasztok! Hogy tetszik nektek Amerika?
- Üdvözlönk mindenki! Először is, nagyon örülünk, hogy itt lehetünk. Egyik álmunk vált valóra.-válaszolt Bill angolul, de én majdnem elkezdtem nevetni a kiejtésén, nagyon durva volt, de lehet hogy csak azért, mert ez a nyelv az én anyanyelvem.-A fanok aranyosak, a városok gyönyörűek... ennél több nem kell.

Ezután jött a következő kérdé.

-Hogy-hogy két lányt is magatokkal hosztatok a turnére?

Bill már emelte is a szájához a mikrofont, de Tom megelőzte és ránknézet.

-Sztem ők is tudnának válaszolni.- mosolygott kajánul.

Erre természetesen, mindenki ránk nézett én meg átkoztam magamban Tomot és küldtem felé egy amolyon "ezért még meghalsz" pillantást. Tudtam Vici nem fog megszólalni így nekem kell. A számhoz emeltem a mikrofont, majd elkezdtem.

-A fiúk új számában közreműködtünk és ők kértek meg minket, hogy jöjjünk el velünk és abban a számban, legyünk jelen mi is a szinpadon.-mondtam és egy mosollyal is megtoldottam. A riporterek egy kicsit meg is lepődtek, hogy nem kellet füllelniük ahoz, hogy megértsék amit mondok.

-És milyen kapcsolatban álltok a fiúkkal?

-Csak barátilag állunk közel egymáshoz, a fanoknak nem kell aggódniuk, a srácok szíve még mindig szabad.

ezután végre békén hagytak minket.

Még nagyon sok mindent kérdeztek, sok hülyeséget, majd elengedtek minket. De elötte csináltak pár képet a fiúkról, majd minket is megkértek, hogy álljunk be. Nem értem... ránk minek ez a nagy felhajtás???