Reggel, hamar felébredtem, de nem éreztem magam mellet senkit... de tudtam, hogy nem állom volt... ilyet tuti nem állmodnék... de... én hülye! Miért nem néztem meg ki jött be? Miért-miért-miért? Minek pofáztam el? Ezt nem hiszem el... Most örülhet... vagy játszadozik velem, vagy csak úgy, azt hiszi, hogy nagymenő... de ááá... de nem biztos... hülye... ne álmodj! Egyszerübb lett volna befogni a szám...
Vki kopogot.
- Jó reggelt Lana!- jön be Georg.- Kelés van, go reggeli aztán megyünk tovább.
- Hali, rendben, megyek.- mondtam tök robotosan.
Gyorsan kiűztem a gondolatokat a fejemből és mint egy zombi felöltöztöm meg összepakoltam a cuccaimat és kidobtam a nappaliba a két bőröndöt, majd elindultam reggelizni.
- Sziasztok!- köszöntem és már ülzem is le bambulva enni.

***

Egész nap zombultam... mást nem tudtam tenni. Most is ülök a pizza fölött a buszban és csak monotonon eszem a többiekkel együtt.
-Tom, mi van veled? Úgy ki vagy vírulva, mint tavasszal egy kert!
Mindenki Tomra nézet még én is.
- Csak egyszerűen jó kedvem van.- mondja és rám mosolyog.
Nem tudom miért, valahogy reflekszszerűen, undorodva ledobtam a pizzaszeletett ami a kezembe volt és felálltam az aztaltól.
- Kösz a vacsorát, isteni volt!- mondtam gúnyosan és felmentem az emeletre a "nappaliba" és sírva levágtam magam a kanapéra. Most tört ki rajtam, az egész nap elfolytott sírás. Tudom, hogy Bill keze benne van a dologba... ismerem... mindíg sígetni akar... de most nem jött össze.
Eközben lent.
- Ennek meg mi baja?- kérdezi Georg.
- Nem tom...
- Beszélek vele.- áll fel Tom.
- Tom... majd én... -mondja Bill.
- De...
- Semmi de...- mondja Bill és már indul is fel, majd megkocoktatja a falat (mivel nincs ajtó).
Felülök, majd ahogy meglátom kijött azonnal visszafekszem. Na igen... csak ő hiányzott...
Bill lazán besétál és leül a kanapéra.
- Tudom hogy, tudod, hogy azt amit tudunk, azt én alapoztam meg.- mondja.
Idióta... persze, hogy tudom... de nem válaszolok.
- Mesltem már neked Tomról, hogy milyen volt?
Megint nincs válasz.
- Aszem nem... szóval... mielött megjelentél, Tom minden másnap más lánnyal bújt ágyba és minden lányt aki a közelébe volt és szép volt, azonnal behálózta... de mostanság, ilyet nem vettem észre... sosem volt szerelmes... úgy tartja az egy nem létező dolog.
- Bár csak az lenne- szólaltam meg végre.- Minden sokkal könnyebb lenne... sokkal, mindenkinek... de Bill... Minek kellet Tomnak szólni?... megígérted...
- Csak azt igértem meg, hogy nem mondom el neki... a másik meg, nem akarom, hogy szenvedj, ha lehet másképp is.- mondta Bill tök komolyan.
- Így jobban szenvedek... és ha vmit észre vesz, akkor Tom is fog... és külömben is... a munka az első, külömben sem jövök be Tomnak- mondtam, már nyugodtan.- És az akkor már 2 ember, plusz még a fanok... ragyogó terv, mondhatom.
- A rajongókat ebből hagyjuk ki... és mi van ha az a 2 ember nagyon boldog lesz inkább? Szted miért nem lehet a vigyort levakarni Tom fejéről???
- Talán azért, mert egy, látott sírni, amit nem sokan mondhatnak el, kettő, még egy szívet meghóditot, ami jó az egójának és három, tud vele ingerelni.- mondtam nagy meggyőződéssel.
- Érdekes... nem igértem meg Tomnak, hogy ezt nem mondom el... szóval... reggel mikor bejött hozzám, mosolygott és leült az ágyam szélére és felkelltett, majd azonnal elkezdte mondani.- kezdett el mesélni, közben az arcomat figyelte.- Idézem... aszem vhogy így mondta... Képzeld... Lana... szerelmes belém... és mikor ezt kimondta, akkorát dobbant a szívem, hogy tuti meghallotta.. szal örülök neki, mert tényleg tetszik de ezt már mondtam... ha te nem küldesz be, akkor ... csak ülnék és bambulnám azt a lányt... szóval majd lépek egyet... de nem hiszem el... ezt az egészet úgy ahogy van... Össze-vissza beszélt... és ez nem szokása...
Mire, felfogtam azt amit Bill mondott, addigra az ajkaim már önnálósították magukat.
- Bill, kimennél?- kérdeztem meg, és tudtam bunkó voltam, de nem érdekelt.
A fiú csak felállt és lesétált. Ahogy meglátta báttya Billt, azzonal nekiesett.
- Na???
- Nyugi, minden rendben lesz.. remélem, beszéltem vele.- mondta tök nyugottan, majd leült.
- De mi a baja?- kérdezi Georg.
- Mind1- vágta ré egyszerre a két Kaulitz.
- Hát én azért nem így vettem észre...- jegyzi meg Vici.
- Ha akarja, majd elmondja... mi sem önszántunkból tudjuk...- céloz testvérére.
- Öhöm... Na mindegy... elmegyek aludni.- mondja Tom és már indul is.
Én egész éjszaka gondolkoztam, de végül is, semmire sem jutottam... a terv annyi, hogy sodródni az árral.