Reggel, elaludt nyakkal, de tiszta fejjel ébredtem a kanapén. Vki betakart egy pokróccal is... Északa rendeztem mindent a fejembe... Nem leszek depresziós, se öngyilkos... csak hagyom hogy sodorjon az ár, hisz úgy sincs mit tagadnom... már nagyon feleleges lenne... ami megtörtént megtörtént... na induljon a nap.
Ezekkel a gondolatokkal, feltápászkodtam a kanapéről és ásítozva és nyújtózkodva lesétáltam az emeltről. A többiek már ott ültek az asztalnál.
- Jó reggelt nép!- zuttyantam le egy ülésbe.
- Minden ok?- kérdezte Georg.
- Jah, csak mindjárt leszakad a fejem, anyira fáj a nyakam.- mondtam nyöszörögve és balra hajtottam.- Na így oké van vele, de azért nem mászkálhatok ilyen fejjel.
- Egyszerü... megkérjük Billt, hogy sminkelje át az arcodat és akkor tarthatod így.- mondja Tom mosolyogva.
Erre elmosolyodtam... idióta...
- Ha kapok hozzá garancialevelt, akkor benne vagyok.
- Na azom nincs, még engedélyem sincs.- mondja nevetve Bill, majd a kezembe nyom egy bögre KVt.
- Kösz, de így nem tudom meginni.- mondtam és csak szorongattam a bögrét.
- Segíthetünk ezen.- mondja Tom és beletesz a bögrébe egy rózsaszín virágos szívószálat.- Mondtam Billnek dobja ki ezt a rondaságot, de nem volt szíve hozzá.
Erre kapott egy tockost Billtől.
- Ez nem az enyém! Natalie lányáé.
- Hát... megvallom, nem a legszebb darab, de köszi.- mondtam és elkezdtem inni.
- Kül Lana... ma lesz koncert.- mondja Vici.
- Na neeee...
- Na deeee.- válaszol.- Szal addígra rugd helyre a fejed.
- Kösz, ez kedves volt...
- De tényleg, a legegyszerübb...-emel fel Gustav egy kést.- ...Ha levágjuk.
- Gustav! Ne gyere a közelembe... szegény fejemet lehet békén hagyni... különben nem maradna semmi és a csapatban.
- Aszem nem hallotam jól...
- Oké, lehet békén hagyni... elmentem zuhizni meg átöltözni.- mondtam és letettem a bögrét.- Köszia a kávét és az ébresztőt.- mosolyogtam, majd elhúztam a fürdő irányába.
Na igen... ez az igazi Lana...

***

Fél óra van a kezdésig és nekem még mindig nem jött helyre a nyakam. Csk szenvedtem, amikor próbáltam mozgatni. Nyügösködtem és nyöszörögtem.
- Na ebből elég!- szólalt meg Tom.- Feküdj le a padra, előre nézzen a fejed.
Én erre nem mozdultam.
- Minek?
-Nyugi, nem akarlak megölni... csak a nyakadat megmaszírozni... nem bírom elviselni, hogy itt szenvedsz nekünk.
Végül beadtam a derekam helyett a nyakamXD és lefeküdtem hosszába a padra, azt is kínkeservesen. Oda ült Tom a derekamhoz és elkezdtem maszírozni a nyakam.
- Áááá... ez nagyon fáj.-kiabáltam, mint egy idióta.- Toooom!
De ő csak folytatta a kinzásom.
- Tudom hogy fáj, de utána jó lesz.- mondta.
A kezei puhák, de még is férfiasak voltak. Ott volt melletem Tom... és... ott volt... De ez nagyon megzavart, de azért óbégatni még tudtam rendesen. XD
- Nyugi, nem kell ordítani.- mondta tök nyugodtan Tom.
- Áááá... de ha egyszer... ááá... úgy érzem, mintha... ááá... szét akar esni a nyakam???
- Mindjárt abba hagyom.
ezután egy kicsivel, tényleg abba hagyta. Megmozgadtam a nyakam és felültem. Tudtam rendesen tartani.
- Tom, te egy isten vagy! Köszi- mondtam és szinte már örömtáncot lejtettem.
- Hát ezt eddig is tudtuk.- egózot.- Mondasz vmi újat is???
- Idiótaa!!!- kiabálta, majd sóhajtottam egyet és visszaültem a padra. Ezek után, mindenki kusbanizgulta végig a maradék 15-20 percet.
Egy hét alatt, minden simán ment... Elmentem anyámhoz, aki jól megszorongatott és aláírta a szerződésem. Tommal napjában 3szor összevesztünk, majd röhögtünk egyet. Ez már vmi szokásunká vált... és igen... hagytam magam sodorni az árral... a többiek meg mindig ingyen jegyet kaptak a cirkuszunkba. Bill sokszor piszkált, amikor északa mindketten kimentünk pijálni vmit... és mindig szivatott Tommal, de nem érdekelt. Most először boldog voltam... általában mindenki vigyorgott és ez így volt rendjén. Az interjúkban persze mindig rágták a fiúk fölét, hogy biztos nem a 2 zenész lánynak van köze a dologhoz. Azok meg folyton ismételgették, mint a papagáj, hogy csak barátok vagyunk és poénkodunk sokat, mint a mostani ténédzserek.